The Best of Two Worlds

Valahogy hirtelen vettem észre, hogy eltelt hat hónap, mióta elköltöztem otthonról. Mozgalmas életem lett, annyi biztos, de mostanra azért kialakult egy kerékvágás, ha lehet ilyet mondani (vagy inkább hívjuk kifutópályának?).

Mivel azért sok szállal kötődöm Magyarországra is, részben kétlaki lettem, ennek minden velejárójával. Dupla simkártyás mobil, Malév törzsutas kártya, bőröndök minden méretben (és mennyiségben). Forintos pénztárca, eurós pénztárca, BKV és STIB/MIVB tömbjegyek, a megfelelő tárcákban persze. Magyar bankkártya, belga bankkártya. Magyar személyi, belga személyi, na és útlevél (külön helyen tárolva: így egy irat még mindig elhagyható anélkül, hogy ott ragadnék, ahol épp vagyok). Aztán van, amit képtelenség számon tartani, ilyen a budapesti gardrób vs brüsszeli gardrób problémakör: már az ősszel elvesztettem a fonalat, hogy milyen ruhadarabjaimat hol hagytam, és milyeneket kéne magammal vinni a másik helyre ahhoz, hogy legalább nagyjából klappoljon az öltözékem. Tegyük hozzá az időjárás szeszélyeit is, táskákra és cipőkre már ki sem térek. Aztán ott van a programok végtelen áradata. Otthoni szülinapok, itteni szülinapok. Magyar ünnepnapok, belga ünnepnapok, bizottsági szünetek (vagy épp köszönőviszonyban, vagy épp nem). Laukrisz-gála, Jazzmijn-gála. Utazások itteniekkel és ottaniakkal, színházjegyek itt és ott. Határidőnapló az egy van, de fél évre előre teleírva. Időnként, ha mond valaki egy dátumot, érzem, hogy fejből azt sem fogom tudni hirtelen megmondani, melyik országban leszek akkor...

Egyes dolgok eleinte igen fárasztóak és komplikáltak voltak, idővel viszont egyre rutinszerűbbek. Már azon kapom magam néha, hogy úgy repülök ide-oda, mintha Nagytétény-Háros és Balatonakarattya közt vonatozgatnék. A nehézségekért pedig (a szakmai sikerélményekről most nem szólva) nap mint nap kárpótol, hogy néhány jó dolog is megduplázódott ám. Mindenekelőtt fantasztikus új barátokat találtam – miközben a régiekkel minden a régi. Na és imádom az új rezidenciámat a terasszal, a hangulatos szobákkal és a dvd-zős, evős-ivós bulikkal – de éppígy a régi kisszobámat is, ami mindig vár, csakúgy, mint a családom! És kis ügyességgel, na meg jó adag szerencsével a programok is összeegyeztethetőek (voltak eddig, hol is kopogjam le gyorsan…)

Apropó, vasárnap olyan gyönyörű tavasz volt – mármint itt, Belgiumban :) – hogy a teraszon reggeliztünk a napsütésben, és tréningfelsőben még melegem is volt. Már tudom, mi lenne az igazi művészet: még azt is eltalálni, mikor hol van jó idő :D