Búcsú

Tegnap vacsizni voltunk a magyar tolmácskollégákkal. Vidám este volt, pedig szomorú apropóból: nyugdíjba megy egy kollégánk. De nem akármilyen. Olyan, aki megérdemel egy blogbejegyzést.

Én csak úgy meséltem otthon róla mindig, hogy ő itt „mindenki nagypapája”. Reggel, ha ugyanarra az ülésre voltunk beosztva, már úgy jelent meg, hogy kezében a szószedet minden kollégának a megfelelő nyelveken (!), a víz, már beszélt az elnökkel arról, hogy mire is számíthatunk aznap (sőt, össze is barátkozott vele), na és mindig volt nála plusz átalakító (a saját fülhallgatók használatához kell), csak hogy kisegíthesse a kollégákat. Mikor lett végre profi saját fülesem, nem tudtam, hogy ahhoz ilyen kütyü kell, úgyhogy igénybe is vettem a felajánlását – ezután a következő ülésre hozott nekem egy vadonatúj, gyári darabot, örökbe. Aztán egy hazautazós péntekem ebédszünetében ragaszkodott hozzá, hogy megtanít online becsekkolni a malévre: aznap este csak ennek köszönhettem, hogy elértem a gépemet. Ebédszünetekben pedig – az európai tanácsi menza állandó színfoltjaként – tanulságos mesedélutánokat tartott az épp aznap összeverődött kollégáknak a francia nyelv rejtelmeiről, a brüsszeli közbiztonságról és az itteni élet egyéb alapvető kérdéseiről. Apropó: amikor megtudta, hogy egy kolléganőnknek a reggeli géppel kell hazamennie, hajnalok hajnalán megjelent az illető ajtaja előtt, és kikísérte a reptérre, „mert Brüsszel veszélyes, sötétben egyedül nem mászkálunk!” Egy másik ilyen menzai ebéd mellett tartott, januári előadása pedig arról szólt, hogy a belgáknál a marcipán karácsonyi cikk, és figyeljünk, mert januárban leárazzák, hatalmas darabokat lehet kapni centekért. Úgy mellékesen megjegyeztem, hogy de jó, szeretem, majd akkor veszek is. Rákövetkező hétfőn csörgött a telefonom, hogy 15 perccel az ülés kezdete előtt találkozzunk az átriumban, ahol is átadott két félkilós marcipántömböt, hogy ő azt nekem hozta (még jó, hogy nem vettem :D ) A kollégáim, akik sokkal régebb óta dolgoztak vele, biztosan tudnák folytatni a sztorizást, de azt hiszem, a lényeg ennyiből is látszik.

Ma repülőre ül, és hazamegy. Hiányozni fog :(