Eleinte nemigen akartam lakásavatót tartani. Mivel brüsszeli
mércével olyan messze lakom (itt ami fél óránál odébb van, az a közfelfogás szerint már másik
kontinens), elkönyveltem, hogy ez nem lenne népszerű ötlet. Be kell látni:
valamit valamiért. Végre szeretem ahol élek, itt viszont nem lesznek húszfős fergetegpartyk.
Fergetegnek marad Brüsszel - cserébe vasárnaponként nem kármentek, meg szemetet szedek
még a szomszéd tetőről is, hanem mondjuk elsétálok megnézni a két utcával odébb
legelő bárányokat.
Na de valamit mégiscsak kellene csinálni, a közeli barátnők azért lelkesek is, meg ki tudja, szerencsét hoz-e ha nem avat az ember. Hát legyen pizsamaparty, annyi fővel, ahányat akár el is tudok szállásolni, ha úgy alakul.
Szombaton megvolt az utolsó, győzedelmes(nek hitt) kör az Ikeában, és kijött a
magyar szerelő srác is, így estére csodaszép vendégszobám lett:
Azért csak
győzedelmesnek hitt, mert richtig hiányzott egy csavar a kanapéból. Mondjuk nem
omlott össze a rajta alvó barátnő alatt, de azért mégiscsak lesz még egy kör... az utolsó utáni...
Magáról a lakásavatóról így publikusan annyit, hogy vidám
este volt, hajnalig röhögős. Kaptam a lányoktól teatojást, istenifinom mandarinos zöldteát, meg
egy piros malacperselyt „Keep calm and pay up” felirattal. Előre még attól
rettegtem, hogy ráömlik valami a fehér kanapéra, ehhez képest csak a vajszínű
szőnyeg égett meg, meg az egyik résztvevő lába. Így vasárnap mégiscsak
kármentettem :D De ennyi kell is (mármint a szőnyeg, a személyi sérülést azért megspórolhattuk volna): most már véletlen se érhet az a vád, hogy elsumákoltam a
lakásavatót. És még szomszédolni is eljutottam:
Én nagyon szerettem a régit is, de ez az új már kétségkívül Te vagy. Legyen benne soksoksok örömed!
VálaszTörlés(A befejezés, az utolsó mondat meg, mint mindig, most is zseniális!)
Köszi apu :)
VálaszTörlés