Nyelvkavalkád

Mióta Alexandrosznak híre ment a munkahelyemen, napi vicc a kollégáktól a mikor kezdesz dolgozni görögből?. Igazán kedves, köszi, tegnap már majdnem megjegyeztem, hogy jó étvágyat, de csak kitalált a fejemből valahogy ez is, pedig elmondtuk vagy négyszer. A Kedves Mama egy hét múlva esedékes látogatása nyilván nem para... :D

Per pillanat kicsit amúgy is soknak érzem ezt a káoszt, amiben működöm. Egyrészt még nem igazán kaptam levegőt a friss magyarról-angolra kombinációm után, még rengeteget kéne rajta dolgozni. Főleg, mivel nagyokosan a magyar csapatbeli angol B-sekhez mérem magam – mert máltaiból meg lettből igazi önbizalomépítő angol teljesítményeket hallok, de nálunk pont mindenki penge és kész. Jobb napjaimon ez persze hihetetlenül motivál, csak nem minden nap jó ugye. Közben németül se kéne elfelejteni, de arra persze semmi idő nincs. Abból próbálok ilyen intenzív okításokat megcsípni, januárban is egy hétig tanítgattak, akkor persze a többi nyelven felejtettem el, de legalább a németemet pofozgattam egy kicsit, pár hétig jobban is értettem. Amellett, hogy ez a tolmácsok Mekkája, és hihetetlen lehetőségek vannak, azért örök zsonglőrködés is ez. Na és akkor múlt héten eljött az éves teljesítményértékelő beszélgetés, ahol kiderült, hogy elő kell húznom egy következő nyelvet, azaz kezdhetem hivatalos hollandtanulmányaimat. Hát ezzel ambivalensen vagyok: egyrészt alapjában véve már beszélek és nagyon szeretem, meg akkor innentől nem negyven euróért lesz hollandórám hajnalban, hanem ingyen, munkaidőben. Másrészt viszont akkor ketyeg ennek is az óra: Barrosso nem a végtelenségig finanszírozza az ember ilyen passióit passzióit, hanem három évig, utána dolgozunk róla – vagyis megértünk a félig hántolt rizstől a kiutasításon át a tengerügyi alapig mindent, amit csak meghallunk. Ami azért mégsem annyi, hogy helló, milyen volt a hétvégéd, jobbra forgás, balra lábemelés táncon, illetve kérek/nemkérek szatyrot a boltban. Ráadásul a hollandoktatás kettes szintje, ahová passzolnék, jövő héten indul, viszont az engedélyezési eljárás márciusban van :D ergo most épp várjuk, hogy leelőzzön a csoport, mire beülhetek az órákra. Az uniós bürokrácia gyöngyszemei...

A múlt hét aztán amúgy is viszontagságos volt, a teljesítményértékelésen kívül elkaptam egy vírust, ijesztegett némi múló térdfájás, és még fapados járattal is küzdeni kellett. Mert ugye táncon a fellépőcsoporttal kéthetente vasárnap próbálunk, de mivel a többség évente sokat mondok ha kétszer kiteszi a lábát Overijse-ből, nekik aztán nyolc, hogy melyik vasárnap, így mire napvilágra került az ütemterv, rég meg kellett vennem a repjegyeimet, = wizz flex-re kényszerülés, = hajnali 4-kor kelés, csomagért aggódás, ülésért közelharc ésatöbbi. Már egész jól voltam vírusilag, de aztán ma megpróbáltam dolgozni, és hirtelen elkezdett rázni a hideg, meg újra fájni a torkom, így már nemigen voltam vitatkozós kedvemben, amikor az orvos kiírt a hét további részére.

Viszont most, hogy egy éve lakom szeretett kis "új" rezidenciámban, na meg az összes fentiekre tekintettel is, megajándékozom magam egy mosogatógéppel. Hátha véletlen bekötnék, amíg itthon tengődöm, majd szóba elegyedek a flamand szerelővel, hogy tanuljak addig is – már ha ő meg nem lengyel lesz persze…