Ezek lettek...

A helyzet némileg lefelé ível. Esik a vízszintes eső (az az itteni fajta), aznap amikor nem veszek sapkát a hó is, szürkeség van, és sok munka. Csárli folyik a csapból is, ülésektől a hollandóráig, a munkahelyem környéke meg már mintha valami háborús övezet lenne: lépten-nyomon gépfegyveres katonák sétálgatnak kettesével. Vidám. Én mondjuk az az eset vagyok, aki szerint még mindig inkább legyenek ott, mint ne, csak hát nem túl lélekemelő a tudat, hogy sajnos kellhetnek.

(forrás: deredactie.be)

A lett elnökség kedves színfolt: ma bejött a kabinba az elnökségi teamtől két modellkinézetű lány, hogy hoztak nekünk ismertetőt a lett elnökségi logóról, ami egyébként egy malomkő, és egyelőre nincs konszenzus, hogy millstone-nak, vagy grinding stone-nak illik hívni. Meg hoztak csokit is. A kollégáim úgy döntöttek, én kóstoljam meg, ők majd csak ha én megmaradtam. Képzeljétek el azt a reggelt, amikor nagy erőkkel próbáljátok elhárítani az előző esti pubozás utóhatásait, mert mindjárt a transzferárképzésről meg az adóalaperózióról kell magyaráznotok, eközben gyanútlanul ráharaptok az elnökség által osztogatott csokira, és szétömlik a szátokban egy nagy adag tömény alkohol... ezek a balti népek...... :)

Úgy egyébként amikor már megy az ülés, akkor relatíve nyugalom van. Lettül ugye senki nem ért. Néha még a lettek se. Úgyhogy egyszerű a képlet: lett kollégáink mondják angolra, amit sikerül nekik, mi meg abból kényelmes csigatempóban működünk tovább. És jókat derülünk azon, hogy mivel a lett nyelvben nincs névelő, angolul véletlenül se találják el, hova kell the, és hova nem.

We like text. = Tetszik a szöveg. Viszont: következtetésképpen = in the conclusion.

Ezt hívom úgy, hogy önbizalomépítő angolratolmácsolás, gondolom nem kell magyaráznom, miért.