Az bőröndjavíttatásnak menetéről...

... és a magyar, illetve a belga ügyfélszolgálat közötti különbségekről. Vigyázat, másképp lesz, mint otthonról gondolnánk.

Alaphelyzet: a márciusi hazarepülés során letörtek egy kereket a bőröndömről; követendő eljárás: megnézik, hogy javítható-e, ha nem, adnak másik koffert. Nézzük, hogy zajlik ez két otthonomban.

Budapest

A reptéren felveszik a jegyzőkönyvet, majd azt ajánlják, ha csak egy hetet vagyok Budapesten, akkor inkább Belgiumban intézzem. Zsigerből tiltakozom, dörzsölt vagyok én már Belgiumból, maradjunk Pestnél.

Az egy hetet otthoni munkával töltöm: audit, ami közben persze egy percem sincs felhívni a megadott telefonszámot, így telik el 3 nap, lélekben belenyugszom, hogy ebből Belgium lesz. Egyszer csak magától felhív egy kofferjavító cég, afféle Józsibácsi és társa bété, és nekem szegezi a kérdést: ma elmehetnénk-e önhöz megtekinteni a bőröndöt? Vagy esetleg holnap? És akkor jövő hétre kész is lesz. Sajnos nekem addigra vissza kell tántorognom, tehát...

Belgium

Három laza, zenélős-várakoztatós, emeltdíjas telefonbeszélgetéssel indítunk. Az első két embernek ibolyája sincs, a harmadik már aránylag biztos benne, hogy ezt csak emailben lehet intézni. Küldöm a jegyzőkönyvet csatolva. Három nap múlva jön is a válasz, hogy keressem meg X céget. Megkeresem X céget, ahol egy hétig nem veszik fel a telefont. OK, töltsük ki a megfelelő online formanyomtatványt. Ezen olyan hülyeségeket kérdeznek, mint hogy délelőtt vagy délután hívhatnak-e fel, aztán közben egyáltalán eszük ágában sincs felhívni, semmikor se. Újra e-mailben támadok, csatolva minden cuccot, SOS segélykérésekkel.

Újabb egy hét múlva hirtelen a biobolt közepén felhív egy lengyelnek hangzó pasas Németországból hollandul, és elmondja, hogy jönnének a bőröndért, mert azt el kell vinni Németországba, ott döntik el, javítható-e. Babám, ha ti tudnátok, hogy az egész bőrönd nem ér annyit, mint a benzin a teherautóba, és csak abban a reményben fogtam bele a procedúrába, hogy nem javítható, és kapok újat. A bőröndelszállítók 9-5-ig dolgoznak, és csak napot lehet megbeszélni velük, órát nem (=ülj otthon a csengő mellett egy egész hétköznap). Mondom Piotrnak, hogy baromira nemtom megígérni, hogy egész nap otthon leszek, reakció (tessék kapaszkodni!): „Nem tudja kitenni az ajtó elé?” Hogytessééék?! Megriszkíroztam hát egy keddet, amin végül volt is akkora mázlim, hogy kifogyott az unió a munkából, és kitartóan ülhettem a csengő mellett. A bőröndelszállító megjött, nagyon problémázott valamin, de csak franciául beszélt, így nem derült ki, mi fájt neki, mindegy, ezen már blazírt pofával túllendültem. Alig egy hét múlva jön egy email, hogy adjam meg, hova kérem a szállítást, hozzám, vagy egy átvevőpontként is funkcionáló boltba a Brusselsesteenwegen (az itteni Budaörsi út). Jó lesz az átvevőpont, ott legalább ők ülnek a csengő mellett, én majd megyek, amikor tudok.

Pár nap múlva jön az email, hogy másnap kézbesítik a csomagot.

Másnap jön az email, hogy mégsem tudták kézbesíteni a csomagot. Menjek fel a netre és válasszak új szállítási opciót. Mivaaan?! A megadott link arról tájékoztat, hogy a bőröndöt visszavitték Németországba, és jelenleg nem kérhető új szállítási opció. Na azért itt már nem tagadom, elszállt a vérnyomásom, és felhívtam a kézbesítőcéget. Mondták, semmi gond, a bolt szabadság miatt zárva volt, de hétfőn kiviszik a bőröndöt.

Na a hétfő és az egész további hét úgy telt el, hogy nyitvatartási időben a tájukra se keveredtem, így péntek reggel direkt megálltam munkába menet megnézni, élnek-e ezek netán szombaton, hogy majd akkor elmennék érte. Hát látom az ajtón a cetlit: szabadság miatt április 21-ig zárva. Komolyan, ez hihetetlen, hogy itt egy kisbolt tulaja, ha el akar menni nyaralni, egyszerűen bezár, az meg se fordul a fejében, hogy talán be kéne állítani két diákot vagy valami... Még egyszer felhívtam a kézbesítőcéget, hogy akkor most árulják el, hol van a bőröndöm. Mondták, nyugi, valami depóban, és majd április 21 után keressem megint az átvevőpontban. Eddig itt tartunk – azt hittem, kivárom a blogbejegyzéssel a sztori végét, de nem. Nem bírtam ki.