Két csodás víkend után (Róma és Budapest, utóbbin Laukrisz-gála...), hirtelen köszöntött be eddigi itteni fennállásom legkeményebb három hete. Mint bizonyára sejtitek, dübörög a leköszönő magyar elnökség fináléja. Ami munkacsoport és miniszteri formáció csak létezik, az bizony még összeül gyorsan, megpróbálva elérni még az elérhetetlent is. A készenléti állapot – amikor nincs az ember beosztva, mondjuk otthonában pihenget, és csak rendkívüli esetben hívják be – az jelenleg nagyjából emlékeinkben él. Egy méltán népszerű, korábbi miniszterelnökünktől vett idézettel: ülésezünk „reggel, éjjel, meg este” :D Aztán valahogy mintha az ülések témái is összeesküdtek volna ellenünk. Csak hogy néhány dolgot említsek: múlt heti növényegészségügyi ülésen a szegfűsodrómolyt és a kaliforniai pajzstetűt kellett tudni, tegnapi technikai harmonizációson a motorgépjárművek lökettérfogatát, a ma délelőtti rendészetin a rádiófrekvenciák műszaki jellemzőit, a délutáni vámügyin pedig a prekurzorok átrakodását (mindet több nyelven persze). A magyar elnökség állandónak bizonyuló öröméből, a Head of Team-ségből is kijut: én pl. a héten 3 nap alatt 4 különböző ülésen töltöm be ezt a megtisztelő feladatkört, a felmerülő ügyes-bajos sztorikból lassan többkötetes komédiát thrillert írhatnék.
Aztán a torta krémje: a magyar elnökség utolsó hónapja pont június, ami pedig csiribú-csiribá: luxembourgi hónap! Azaz minden, ami miniszteri szintű, az költözik. Mivel egy-két tolmácsteam egymást váltva, lényegében állandóan ebben a szép barátságos rettenetes közeli három óra vonatozásra lévő városban üdül ilyenkor, ettől itt is csak még inkább megszakadunk a munkában. És last minute utak is vannak ám: engem pl. tegnap este bedobtak egy hirtelen elhatározott hétfő esti luxembourgi miniszteri vacsorára. Akkor még naivan azt gondoltam: na, még egy pofon az adófizetők pénzének, egy vacsoráért megint több száz eurós vonatjegyek és szállodai szobák… Aztán mára kiderült, tévedtem: szabad szállodai szoba már Luxi száz kilométeres körzetében nincs, most fő az illetékesek feje, állítólag buszt próbálnak bérelni nekünk, ami odavisz és rögtön haza is szállít majd minket a tanácskozás végén (hajnal felé). Tiszta Harry Potter feeling lesz - vagy inkább zombijárat… J
A krém tetején pedig a hab a jövő pénteki angol felmérővizsga (lásd a korábbi bejegyzésekben). Ezt az időpontot valami rendkívüli éleslátással tűzték ki nekem, erre a kellemes, laza időszakra. Emiatt jelenleg dupla műszakban működöm, mégpedig úgy, hogy a fenti mókák után hazacsámborgok, veszek egy frissítő fürdőt, majd nekiülök angolra gyakorolni. Jobb pillanataimban még hajt valami lelkesedés, amiről általában már nem is értem, miből táplálkozik, mert valami embertelenül fáradt vagyok. A rosszabb pillanataimat meg inkább hagyjuk is. Mert hát rendben van, hogy egy angol B-ért meg kell szenvedni, na de ennyire?!
Nagyjából válságállapot van tehát – még szegény barátnőimet is totál elhanyagolom :( Szóval ha ennek vége lesz, sőt, netán jó vége, akkor óriási bulit kell tartani!
Márpedig ott a fény az alagút végén. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma megláttam az első júliusi beosztásomat, ahol bizony már egy kedves lengyel kolléga neve virított, mint Head of Team. Asszem már az alagút vége előtt is érdemes megtanulni örülni az apróságoknak.
Mi a fészkes fene az a prekurzor?! Számítógépes ismereteim, illetve őstörténeti analógiák szerint "előegér" lehetne egy helyes és szabatos magyarítás.
VálaszTörlésAmúgy meg: HAJRÁ! Energiacsomag ment, az angoltudásommal inkább nem rontanék a helyzeteden... :)