Mentőhétvége

A múltkori részben ecsetelt iramnak a munkahét végére meg is lett az eredménye: péntekre olyan fáradt voltam, hogy szédültem és attól tartottam, bármelyik percben elvágódhatok a Tanács kövén, vagy stílusosan a magyar kultúrtörténeti dekorlinóleumon - apropó, ez utóbbira már nem is sokáig lesz lehetőségem :D Erre, na meg az előttem álló emberpróbáló hétre tekintettel a hétvégére bulistopot hirdettem. A többiek péntek este mentek ugyan egy cseh utcafesztiválra, de olyan állapotban voltam, hogy még kísértésbe se nagyon tudtam esni, hogy kidugjam az orrom.

Szombaton jókislányos programot tartottunk: elmentünk a városszéli mozikomplexumba megnézni a Karib-tenger kalózai 4-et, 3D-ben.

A komplexumról még nem is meséltem; Kinepolis névre hallgat és óriási. Az egész szőnyeggel van borítva, amin az előadásra várakozók kedélyesen el-elhevernek, és minden úszik a popcornban. A büfé önkiszolgáló, mint a szupermarket: te magad gyűjtöd be a popcornt, a nachost, a gumicukrot és a hasonlókat, ez a rész aztán végképp úszik mindegyikben. Jegyet automatából is lehet venni, még ülést is választhatsz. Apropó: a fotelok nagyjából olyanok, mint otthon legfeljebb az Aréna Pláza VIP-ben: hatalmasak és nagyon kényelmesek. Érdekesség még, hogy a film közepén egyszer csak eltűnik a kép, villany fel, és közlik, hogy 10 perc szünet. És ha már a szünetnél tartunk, a wc ajtaján az alábbi piktogram okítja a kulturált illemhely láttán esetleg elbizonytalanodó, tanácstalan (élek a gyanúperrel, hogy úgyszólván újdonsült európai) mozilátogatókat:

Nem tudom, ha Budapesten kitennének egy ilyen táblát, az mekkora közröhej lenne…

A film szuper volt, utána pedig jókislányosan beültünk egyetlen szolid pohárka málnás sörre, megvitatni az élet aktuális kérdéseit, és 11-kor már otthon is voltam, reménykedve, hogy szombat este dacára ezúttal nem jelenik meg nálam egy partiarc sem, hogy akkor irány az éjszaka.

Ezen kívül nagyjából angolt gyakoroltam a vizsgára, egészségesen táplálkoztam (a mozi nem számít!!! ;-) ugye Fruzsi???) na meg aludtam. Sőt, hirtelen ötlettől vezérelve kocogni is voltam a közeli parkban a tó körül. Mivel nyáron nincs tánc, a konszekbeszédektől meg egy idő után a falat kaparja az ember, nagyon jól esett kicsit meghajtani magam – a park dombos részén egész úgy éreztem magam, mint Rocky, amikor felfut a philadelphiai lépcső tetejére!

Mentőhétvége volt ez, most fizikailag és lelkileg is jól vagyok, sőt, már látok esélyt rá, hogy ezzel a héttel is megbirkózok. Kezdésnek ma 3-kor „osztálykirándulás”, azaz indul a tolmácsbusz Luxembourgba, a miniszteri vacsira :)