2011. október 3., hétfő

Bankhorror, 1. rész

Pár hete kezdődött. Kis csomagot kaptam belgiumi bankomtól, egy zsebszámológép kinézetű kütyü volt benne, az ismertető pedig azt írta, hogy mostantól majd csak ezzel lehet használni a Home Banking rendszert. Hurrá, mire végre megtanultam a régi változatot, tovább bonyolítjuk.
Csütörtökön eljött a lakbérfizetés ideje, nézzük, hogy szuperál ez a valami. Informatikai analfabétáknak, mint pl nekem, a dolog nagyjából olyan komplikált, mintha a NASA rendszerébe akarnék belépni, nem is tudom hányszor kell kódszámokat küldözgetni a kütyü meg az online rendszer között. Sebaj, átrágtam magam az útmutatón, egészen az átutalásig – mire viszont már mindent értettem, az utolsó fázisnál menthetetlenül feldobta a talpát az egész, és sokadszorra se vette be azt a kódszámot, amivel pipálhattam volna az ügyet.
Másnap délután irány a Schuman téri ING fiók, mert hát lakbért fizetni csak kell valahogy. Először az automatánál próbálkoztam, szépen kitöltöttem mindent, aztán feltett egy számomra értelmezhetetlen kérdést, majd minden amit addig beírtam, elszállni látszott.
Utolsó mentsvár: majd a pultnál. Kígyózik a sor, lincshangulat, előttem mindenki a kütyüt szidja, amint sorra kerül (huhh, legalább hozzászoknak, mire én jövök). Előadom a problémát a hölgynek.
-        Magával hozta a kártyaolvasót?
-        Öö, nem.
-        Akkor nem tudjuk megnézni, mi a baj vele.
-        Nem érdekes, csináljuk meg itt most az átutalást. (Bánom is én a kártyaolvasójukat.)
-        Próbálta az automatánál?
-        Próbáltam azt is, nem működött, csináljuk meg itt most.
-        De az pénzbe kerül.
-        Nézze, valahogy ki kell fizetnem a lakbért…
-        Önnek ugye nem ez a számlavezető fiókja? (Már bocsánat, de ez hogy jön ide? ING ez is, az is…)
-        Nem.
-        Akkor nem tudjuk megcsinálni. (Tessék?!?)
-        Nézze, 4 hónapig Home Bankingem se volt, és az EU összes alapító atyjának szellemére esküszöm, hogy mind a négyszer itt álltam ennél a pultnál, mikor a lakbért átutaltam. Hátha most is sikerülne?
-        Próbáljuk meg. Mennyit szeretne átutalni?
-        X eurót.
-        Azt nem lehet. (Kezd ez groteszk lenni.)
-        Ugyan miért nem?
-        Mert feleannyi a limit.
-        Nézze, egészen biztos vagyok benne, hogy az első 4 hónapban is pont ugyanennyi volt a lakbérem meg a rezsim. Nem lehetne, hogy mégiscsak megpróbáljuk?

Csodák csodája: siker. Jöjjön a végszó:

-        Önnek egyébként kényelmesebb ebbe a bankfiókba befáradni, mint a sajátjába? (Hogy mivanmármegint?!?)
-        Öö, nem. A sajátom az, amelyik 20 méterre van innen, ott szemben… valamiért azt feltételeztem, hogy mindegy, melyikbe is fáradok be…
-        Nos, ebben a fiókban elsősorban saját ügyfeleink kiszolgálásával foglalkozunk, de ha van időnk, akkor persze azért máskor is szívesen segítünk.

Az említett ING bankfiókra az van kiírva nagy betűkkel: European branch – szegény Robert Schuman meg forog a sírjában.

És akkor kisétáltam a napfénybe... Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése