2011. október 26., szerda

Hullámvasúton az euró meg én is

Izgalmas napok járnak erre ismét, biztos gyakran látjátok most a hírekben kedvenc munkahelyemet, az Európai Tanácsot.
A múlt hét egyenesen csúcs volt, szó szerint: a rendes heti munkaadag végeztével szombaton és vasárnap (!!!) csúcstalálkozót tartottak, az euró megmentése érdekében. Nekem ebből a beosztásból nem jutott, de előtte azért kellően brutális hetem volt – magától értetődően azok a kollégák, akiket hétvégén berendeltek, előtte kellett, hogy szabadnapokat kapjanak, tehát akkor meg nekünk többieknek akadt elég ülés.
Egyéni pechem a dolog mellé, hogy én már hétfő estére „jól” voltam. Történt, hogy ezúttal hétfőn is volt képzésem, és az aznapi angol tréner úgy gondolta, nem feltétlenül azért ülünk ott egész délután, hogy én sikerélményeket gyűjtögessek, ő meg kesztyűs kézzel bánjon velem. Egy dolognak örültem a három órás agyhalál és kíméletlen kritika után: hogy az előző blogbejegyzést még előtte való nap megírtam és fellőttem, mert aznap este szerintem olyat gépeltem volna, hogy magam is megbánom :) Hétfő estére olyan fáradt voltam, hogy egyrészt azt hittem, péntek van (ezt a két napot összekeverni azért gáz). Másrészt ottfelejtettem a sarki boltban az ásványvizet sorbaálláskor, majd dühödten számonkértem szegény pénztároson, hogy hova lett :D Kevésbé vicces, hogy a stressznek köszönhetően ismét nem sikerült eleget aludni, na ez a legrosszabb kombináció ami létezik: kedd reggel agyhalottnak és mellé kialvatlannak lenni – hurrá, előttünk még az egész hét, innen szép a győzelem.
Ezek után megfogadtam keresztmamám tanácsát, és beszereztem a levendula illóolajat, ami a hálószobában zsebkendőre cseppentve csodát tesz, mármint úgy értem, alszik tőle az ember :D Péntekre így gyönyörűen regenerálódtam, pedig közben megkaptam a rendes heti büntetőjogi ülésemet is (ezzel újabban minden héten büntetnek, nem tudom, mit követtem el), sőt, csütörtökön-pénteken Barrosoval prezentáltuk a 2014-2020-as pénzügyi perspektívát, és csak ezek után jött még a péntek délutáni képzés. Hihetetlen, de ezúttal csoda történt: jól ment! Hahaha, örültem is magamnak vagy három napig, mígnem megszületett az aznapi angol tréner tollából a jelentés: most hogy már ilyen jól megy az egész, be kellene keményíteni (tessék?! még???) és nehezebb beszédekkel gyakorolni. Nem akartam elhinni, mikor ezt elolvastam – addig erőlködök, hogy egyszer végre megütöm a szintet, erre ők: gyerünk, rugdossuk még jobban… Tudom, tudom, mielőtt újra megkapnám: én akartam ;-)
Ja, közben biztos hallottátok, hogy még mindig nem mentettük meg szegény eurót. Úgy volt, hogy majd ma, ráadásul a mentőakcióra engem is beosztottak. Na itt se hittem a szememnek, még egyetlen pénzügyi tanácsot sem csináltam, nyilván jó ötlet lett volna mindjárt ezzel kezdeni… De aztán mégsem ma mentjük meg, hanem majd valamikor később – semmit sem tudni, a beosztásunk percről percre változik, nagyjából az euróárfolyammal együtt.
Szóval olyan most itt, mintha valami gigantikus hullámvasúton ülnék… de hát én szeretem az ilyesmit, ugye ;-)

2 megjegyzés:

  1. Szerintem a Fűrész hullámvasút Londonban egy kicsit izgalmasabb lehet :).

    VálaszTörlés
  2. Háát, ha úgy vesszük, izgalmasabb, csak hát az 1 perc 45 másodperc, míg ez a brüsszeli ez egy végtelenített menet. Ízlés dolga, de nekem ehhez az utóbbihoz kellen(én)ek erősebb idegek!:)

    VálaszTörlés