Még egy kicsit az Ijse-n túlról

Kedves kollégáim rendre olyan kérdésekkel fogadnak a kabinban, hogy milyen a vidéki élet, és hogy tartok-e már marhát. Azért Overijse (az egyik legtehetősebb Brüsszel környéki kisváros) mint a vidéki élet színtere… hmm. Nem annyira marhát divat itt tartani, mint inkább lovat, úszómedencét, meg oldtimert. Vagy egyéb luxusautót, például cabrio-t, amit a belgiumi időjárás mellett egy év alatt úgy két hétig lehet kihasználni. Én egyelőre e divatos hobbik egyikét sem űzöm. Lovat vagy úszómedencét legfeljebb a lichthofban tarthatnék, de az alattam lakó 80 éves néni valószínűleg egyiket sem nézné szívesen a tetőablakán át. Oldtimerem meg pláne nem lesz, egyelőre Meggyecskémet se tudom hol tartani.

Mostanra kiderült, hogy két szempontból nyúltam mellé a lakással. Az egyik a harangozás, a főtéri templomból jön, tőlem úgy 3 háznyira. Nem hinnétek, de szörnyű. Negyedóránként kongatnak: negyedkor egy bimbamm, félkor kettő, háromnegyedkor három, egészkor pedig négy plusz annyi ahány óra van. Mindezt éjjel-nappal. Igen, hajnali negyed 3-kor és minden egyéb elképzelhető időpontban is. Ehhez jönnek a hétvégék: misék és a többi, ilyenkor időnként úgy másfél órán át küldik megállás nélkül. Boldogan cserélnék autópályára, repülőgépekre, vagy hasonló kellemes morajlásra, de most már ez van. Állítólag meg lehet szokni, bár én inkább azt látom, hogy ha eleve kipihent és nyugodt vagyok, akkor nem zavar, viszont amikor épp nem alszom a stressztől, és pattanásig feszülnek az idegeim még az aznapi vagy már a másnapi munkától, olyankor ez az állandó kongás még kategóriákat képes a helyzeten rontani.

Másik mellényúlásom a parkolás. A sikátorban, ahol lakom – a Taverna, a Szőlőmúzeum (nem röhög!) és a Parókia (mondom!!) Bermuda-háromszögében – annyi időre is főbenjáró bűn megállni, hogy vészvillogóval felcipeljem, amit fel kell. Bűnözök is rendszeresen, amikor pedig megáll mögöttem a rendőr, príma nyelvgyakorlási lehetőség kimosolyogni az ügyet. Aztán a környező 5 utcában 1-3 órát lehet állni, papír órával az ablakban. Jöttmenteknek 1-et, helyi lakosoknak 3-at. Egyelőre nem merem helyi lakosnak nyilvánítani magam. Egyrészt tippelni sem merek, hogy az Unió illetékes bugyrából vajon mennyi ideig utazik a lakcímátírásom, mire elér az overijse-i városházára, de ha át is ért már, akkor se nagyon kalimpálhatok, tekintve, hogy Meggyecskének nincs belga rendszáma (azt a procedúrát ezért a pár hónapért, a kis drága nyári hazaköltöztetéséig, még véletlenül se!). Meg ugye 3 óra parkolással sem megyek semmire. Így aztán egyelőre, amíg szerzek valahonnan egy kiadó garázst, a város túlsó végén állok egy parkolóban, ahol nem sok rálátásom van a fejleményekre.

Márpedig pezsgő egy város ez az Overijse, sosem tudni, melyik esős szerdai napon találnak olyan biciklis felvonulást tartani, hogy értsd és mondd az egész várost lezárják. Két hete először alig jutottam el munkába, mert áthelyezték a buszmegállót. Aztán mégis eljutottam, és horror napom volt, de ez nem elég: hazafele az út felénél kitessékeltek a buszból, mert minden le volt zárva, gyalogolhattam haza egy órát. Na az igen jókedvű sétám vége felé hirtelen belém hasított, hogy ajjajj, akkor azon a téren is happening van, ahol a Meggy áll, ajjajj, tuti elszállították, végem, 300 euró lesz kiváltani valami világvégi parkolóházból, meg akkor mindjárt másik 300 euró a büntetés a magyar rendszámért. Síkideg voltam, mire a térre értem, és mit látok?! Mindenütt hotdogsütők, biciklimosók, kamionok…. és az egész közepén, egyetlen, ismeretlen okból kegyelmet kapott személyautóként, Meggyecském vigyorog nagy boldogan :) Azért visszanézném felvételről, ez hogyan is történt… „Áh, külföldi, valami szerencsétlen turista, ne vigyük el, sose találja meg, te, Jens, inkább építsük köré a standokat”?!