Első nap a kabinban - avagy tápot is kapunk?!

Eljött az első igazi munkanap is, egy erdészeti témájú tanácsi ülés formájában. Nagyjából úgy értékelném, hogy voltam és leszek sokkal-sokkal jobb is, időnként elvesztettem a fonalat, máskor viszont jól ment - a körülményekhez képest kihoztam a legtöbbet belőle.


Otthoni net híján a sarki vendéglátóipari egységben (Miklóstól vett szakkifejezés :D) próbáltam erdészetet tanulni, miközben 20 ír pasi nézett meccset mellettem, ordítozva (Eta: Korfu-feeling)! Aztán lett egy tisztességes megfázásom is, és a csemege: az ülésre két nagyon kedves és segítőkész, ugyanakkor franciás kolléganővel voltam beosztva, azaz vihettem nagyjából az összes angolt és németet, hurrá.

Dehát mindenért kárpótolja az embert, amikor úgy sétál be az Európai Tanácsba, hogy már nem tanulmányúton van – na jóóó, azok se voltak rossz idők :-P – hanem sokévi várakozás és tanulás után végre a világ legnagyobb tolmácsszolgálatánál dolgozhat.

Érdemes szót ejteni a munkaszervezésről és munkakörülményekről. Nem ritka az olyan ülés, ahol 10-20 nyelven van tolmácsolás, azaz a nyelvkombinációk száma ennek a többszöröse. Egész egység foglalkozik a tervezéssel: azzal, hogy melyik ülésre hány, milyen nyelveken dolgozó kollégát kell ahhoz beosztani, hogy flottul menjen a munka. Az ülés előtt kapunk egy táblázatot, amiből látszik, hogy ha mondjuk litvánul szólal fel valaki a teremben, és mi – az adott ülésre beosztott három magyar anyanyelvű tolmács – azt nem értjük, akkor melyik kabinra tudunk rákapcsolódni, hogy a megadott kollégákat hallgatva biztosítsuk a magyarra tolmácsolást. Mint a suttogós játék: amit egy kolléga kihagyott vagy elrontott, az a másiknál már úgy marad, vagy legfeljebb tovább romlik :D Na de itt olyan profik dolgoznak (amilyen én még messze nem vagyok), hogy minimális az információveszteség. A régebbi tagállamok tolmácsfülkéiben ülnek olyan „régi motoros” kollégák, akik higgadtan szinkrontolmácsolnak 6-8 vagy még több idegen nyelvről az anyanyelvükre, sőt, közben újságot olvasnak vagy kötögetnek :D Én az ilyet csak csodálni tudom!
Igazi hálót képeznek a nyelvpárok, és a gyors hozzászólásoknál nagyon kell figyelnünk, hogy melyik kollégának érdemes épp dolgozni (azaz van-e, aki közvetlenül érti a teremben elhangzottakat), és kire kell kapcsolni, ha közvetítő nyelvre van szükségünk.

A kabinok szobányiak, és bámulatos, milyen részletekre figyeltek oda a kialakításuknál. Az, hogy van levegő, óriási az asztal, 3-an vagyunk egy kabinban és kényelmesen elférünk, alap. De pl több monitoron is látható közelről, aki a teremben épp beszél. És ami nekem különösen tetszett: amelyik kabinban be van kapcsolva a mikrofon, annak az ajtaja fölött kívül ég egy piros lámpa (mint a röntgenvizsgálókban :D ) azaz senki sem fog csak úgy berontani.
Túlóra pedig NINCS. 10-től este fél 7-ig lehet értekezni, másfél óra ebédszünettel. Állítólag ha fél 7-et üt az óra, és még 4-5 záró mondatot el szeretnének mondani, engedélyt kell kérni a tolmácsok főnökétől; ő közölheti, hogy öt percük van, utána a tolmácsok elhallgatnak. Ha pedig netán elveszik az ebédszünetet, akkor cserébe fél nap szabadság jár nekünk. Elgondolkodtató!!!
Mulatságos visszagondolni azokra a címeres megbízásokra a magyar piacról, amikor düledező a kabin (ha van), suttogó tolmácsolást kérnek 6 embernek, nem használnak mikrofont, nincs váltótárs vagy épp felkészülési anyag, a helyszínen derül ki, hogy nem is fél nap lesz hanem egész, stb stb stb…

Itt ilyesmi nem fordulhat elő: a munkakörülmények bőven ötcsillagosak.
Olyannyira – most jön a slusszpoén a kitartó olvasóknak – hogy egy ponton úgy tűnt, még reggelit is adnak. Ugyanis az egyik kolléganő azzal a kérdéssel jött be a kabinba, hogy kaptunk-e már tápot. Mondtam, hogy még nem, és lelki szemeim előtt meg is jelent egy friss croissant. Sokkal később derült ki teljesen véletlenül, hogy táp = tárgyalási álláspont :D

Hát igen, az a legjobb az egészben, hogy itt percenként tanul valami újat az ember.