Kis rémisztgetés tolmácsjelölteknek

A munka frontja elég kegyetlen a héten. Egyetlen szabad időszakom a csütörtök délelőtt volt, mikor is órákon át a délutáni ülés háttéranyagát tanulmányoztam; ebben szarvasmarha-szaruhártyán és csirkeszemeken végzett kísérletek leírása szerepelt, grafikus részletességgel. Rémülten oldalogtam be a kabinba, hogy mégis hogy fogok ebből a témából teljesíteni, de kár volt: erről a dokumentumról annyi szó esett, hogy „akkor elfogadottnak tekinthetjük”. Utána egész végig valami más anyagról dumáltak, amit nem kaptunk meg, így nem derült fény a tartalmára. Szószinten elvoltam, mert sikerült átkódolnom az ilyeneket, mint hogy a kilences módosítás második olvasatában a Bizottság kivel ért egyet, de hogy mi lehetett az alaptéma, az homály. Még jó, hogy egyébként az egyetlen szabad délelőttömön végig ilyeneket magoltam 3 nyelven, mint szaruhártya, felhám, szemkorrózió stb.

Ezek után másnapra növényegészségügy lett volna feladva, de hulla voltam, és cserbenhagyott a híres szorgalmam, sőt még csak nem is féltem eléggé ahhoz, hogy odapofozzam magam. A fenti eset után egész egyszerűen képtelen voltam nekiesni az újabb 100 oldalnak, tudván, hogy könnyen lehet: szó sem esik majd az egészről. Hát ezek után várható volt, hogy mára meg pont az kellett volna, ami az anyagban volt. Fonalféreg, károsszervezet-kockázat, mortalitás (mármint hogy milyen arányban pusztulnak el a kártevők). Egyetlen vigaszom, hogy kétnapos ülés, azaz holnap is ezek játszanak – mert ha még egy ilyen elborult témájú iratkupacot meglátnék a héten, komolyan nem tudom, mit tennék…

Hát, ez a hivatás a túlélésről szól (a tolmácsokéról, és néha a kártevőkéről is). Apropó: viszont éhen már biztosan nem halok, ma megjött a pénz =))) Már csak elkölteni nincs időm, de szerencsére közeleg a hétvége! Kitartás mindenkinek…