2010. szeptember 13., hétfő

Még egy kicsit a munkáról, második rész

Akit a múltkori terjedelmes bejegyzés sem riasztott el az olvasástól, annak talán lett némi elképzelése arról, milyen nehéz dolgunk is van itt nekünk, EU-tolmácsoknak. Remélem, mindenki sajnált egy kicsit, mert ennek a bejegyzésnek a végén már úgysem fogtok.

Lássuk, mi jár mindezért cserébe.
Először is, elsőosztályú munkakörülmények. Egyszer Budapesten is volt alkalmam itteni tolmácsokkal együtt dolgozni, és emlékszem, hogy meglepődtem, amikor a technikusokhoz fordultak olyan igényekkel, hogy miért nincs még egy lépcsőfok a kabinfeljárókhoz, meg hogy az egyébként szobányi 3 személyes kabinból, amiben ott ketten dolgoztak csak, vigyék ki azt a dobozt (ami nem volt akkora, hogy bárkit igazán zavart volna).
Ma már értem, miért: nagyon más itt a színvonal. Már a kabinhoz vezető folyosón nagy betűkkel hirdetik, hogy ott tolmácsok dolgoznak és csendet kérnek. Van víz, az ülés anyaga bekészítve a kabinba. A berendezés a legkorszerűbb, el sem tudjátok képzelni, mi mindenre van szabály: a kabin páratartalma, az üvegablak mérete és a görgős székeken a görgők száma is megfelel a nemzetközi tolmácsszervezet ajánlásainak (nem vicc). Az asztal puha borítású, nincs zaj, ha leejtünk egy tollat. Minden épületben van egy tolmácsszoba, ahol gépek, internet és nyomtatók vannak csakis nekünk, sőt néhol pihenőszoba is, ahol csend van és kényelmes, hátradönthető karosszékekben lehet lazítani. Folytathatnám, de most talán ennyit.

Aztán ott van a munkaszervezés. Péter kedvenc szabálya volt egy korábbi bejegyzésnél, hogy túlóra NINCS, 5 perc túlfutáshoz is engedélyt kell kérniük. Ha elveszik az ebédszünetet, fél nap szabi jár. De ezen kívül arra is figyelnek, hogy ha valakinek adott napon Luxembourgba vagy máshova kell menni (mission), akkor előző este nem lehet sokáig beosztva, és másnap reggel sem kezdhet korán, sőt, nemhogy órákban mérve kevesebbet dolgozik, még plusz pénz jár az adott napért (a költségtérítésen kívül persze).
Magyarországi munkavállalók neuralgikus pontja következik: itt betegség esetén nem akkor néznek ferdén az emberre, ha otthon marad, hanem akkor, ha bemegy dolgozni. Engem pl úgy zavartak haza csütörtökön, hogy csak na. Ott szabadkoztam, hogy ezt az egy órát már igazán végigcsinálhatom, „nem akarok gondot okozni” (adjátok hozzá, hogy mi van azzal aki még próbaidőn is van ráadásul…) de itt az ilyesmi nem menő: menj haza azonnal, majd ők megszervezik a többit. 3 napnál nem hosszabb hiányzáshoz még orvosi igazolás sem kell, csak maradj otthon gyógyulni (mintha ez törvényileg otthon is így lenne, más kérdés a gyakorlat).
Szabadság: 24 nap, erre jönnek a kor szerinti szabadnapok, éééés az otthon távolsága szerintiek, azaz figyelembe veszik, hogy időbe telik hazamenni néha mondjuk Budapestre. Tehát több szabi van, mint máshol, miközben a javadalmazás lehetővé teszi, hogy ezt ne a másodállásában töltse az ember, hanem pihenéssel, utazással. Sőt, még az ünnepek körül sem kell elhasználni belőlük egy napot sem: olyankor bizottsági szünet van. Azaz december 22-én este BEZÁRUNK =) és január első napjaiig nincs munka, hasonlóan a húsvét is meg van toldva pár nappal.

És akkor ott vannak az egyéb lehetőségek. Ezeket még fel sem térképeztem teljesen, nyilván egy részük nem is most rögtön lesz aktuális. De azt már tudom pl., hogy lehet nyelvtanfolyamra járni – remélem, fogok is hollandra – majd több hónapot nyelvterületen tölteni, mielőtt az ember hozzáadja az adott nyelvet a kombinációjához, azaz dolgozni kezd róla. De lehet részt venni terminológiai munkában, tolmácsképző intézményekhez ellátogatni, besegíteni az oktatásba, sőt akár a vizsgáztatásba is, és még sok minden mást. Ja és lehet tanulni. Bármit. Többen végzik a jogot vagy a közgázt, netán a pszichológiát, de olyan is van állítólag, aki régészetet tanul – a Bizottság finanszírozásában! Hmm, még nem mertem szólni, hogy engem valami tánciskola érdekelne :D

4 megjegyzés:

  1. Ha mindez Rómában lenne, tuti mennék. És beiratkoznék az ottani zeneakadémiára operaszakra az EU pénzén. De tartok tőle, egyelőre nem tervezik még a költözést. Ha mégis, mindenképpen időben jelezd :)

    VálaszTörlés
  2. Kicsi sajnálat letudva (bár én fordított sorrendben olvastam a részeket),de tényleg csak egy kicsi,mert elvégre erről álmodtál :))És hát sajnálni valakit,akinek megvalósulnak az álmai....

    VálaszTörlés
  3. Gyöngyvérem :) szólok feltétlen. London nem lenne jó? Covent Garden, hmmm?! csak mert én arra játszom... de arra még annyi esély sincs. Euroszkeptikus angolok :(
    Vagy legalább Amszterdam... ott nemtom hol énekelhetnél, de megoldjuk :D
    Andikám várjuk csak ki a végét, 9 hónap a próbaidő, és egyelőre németből még csak pislogok, hogy miről lehet szó.......

    VálaszTörlés