2010. szeptember 19., vasárnap

Péntek déli meglepetés, és az első szombat esti bulizási kísérlet

Azt hittem, már nem tudnak meglepni itt a kényeztető munkakörülmények terén, de mégis. Pénteken úgy alakult, hogy az ülés délutáni részére nem találtak 3 db magyar tolmácsot: konkrétan az egyik kolléganőt egész nap helyettesíteni kellett volna, de csak olyan helyettest találtak, akinek délután franciaórája volt, tehát elmehetett (nem ám, hogy ilyenkor nem mész órára, hanem maradsz dolgozni……..) Maradtunk volna ketten a hátralévő fél napra, és most nagyon kapaszkodjon minden tolmácskolléga: ketten nem lehetünk a kabinban, ha nincs 3 ember, hogy váltsa egymást, akkor felszámolják az adott kabint és kész, inkább nincs magyarra tolmácsolás. Akinek volt párszor szerencséje ilyen kérdésekhez, hogy „miért kell maguknak 2 tolmács? csak fél nap az egész!!!”, az csak bámul ilyenkor, némán.

Így aztán hirtelen péntek délben kitört a hétvége, ami szuperül sikerült. Szombat délután itt volt egy kedves barátnőm – laukriszeseknek: H.Dóriiii :) – látogatóba, aztán pedig eljött az első brüsszeli bulis este is. Nálam indult a party, 6-an voltunk, nagyon jó volt, igen élveztem, hogy végre saját lakásom van és tarthatok házibulit :) Ennek során az az ötlet született, hogy nézzük meg a Fuse klubot, ami „A Klub” Belgiumban, mondjuk a londoni Ministry of Sound vagy nálunk a Flört megfelelője lehetne. Eléggé elképedtem, hogy egy ilyen hely, ahol pl tegnap is világsztárok játszottak, micsoda egy környéken van, huhú, láttam már itt egy-két dolgot, de ez ütött… ráadásul végül be sem jutottunk, mert Paul Kalkbrennernek köszönhetően teltház volt. De végül kikötöttünk egy Galerie Louise nevű helyen, ahol hatalmasat buliztunk, szuper zenék voltak, és nagyon élveztük, hogy táncolunk végre – többünk elég rég járt már igazi buliban ugyebár :D
Az árak elég érdekesek, mert az aránylag normális helyekre aránytalanul magas belépők vannak, nyilván így szűrik a népet. Ugyanakkor a taxi meg nem drága, különösen úgy, hogy a sofőröket itt nemigen zavarja, hogy mondjuk 6-an vagyunk a 4 férőhelyre :D szóval voltak kalandos fejezetei az éjszakának, na.

Ja, dialógus hajnali 3 felé:
-         Do you live in Belgium?
-         Yes, I do.
-         Do you study?
-         No… I work… for the European Commission – mondom én, a naiv.
-         Whoooh!!!! Then YOU ARE RICH!!!!! – ordít fel addig kedvesnek tűnő beszélgetőpartnerem.

Ezen a témaválasztáson megütköztem, különösen, hogy addigra cirka 4 euró lapult a zsebemben, átutalásnak meg még mindig se híre, se hamva.
Jajj, azt sosem szabad megmondani, hogy hol dolgozol – világosít fel az a barátnőm, aki már 2 éve itt él, azaz tud valamit. Oké, ennyivel is okosabb vagyok. Fél óra sem telik bele, jön a másik kedves, hozzám hasonlóan újonc barátnőm egy töredelmes vallomással: „Na, én most hazudtam először… azt mondtam, hogy közgázt tanulok.” Hehehe, mondtam neki, hogy lennék a szaktársa, csak ha lehetne még valami emelt szintű matek specializációval, úgy érzem az lenne az igazi! :D

5 megjegyzés:

  1. Mehhehhe... hogyan riasszunk el közeledő ismeretleneket pusztán azzal, hogy azt képzelik...? Küldjek valami szakadt egyetemista szerkót itthonról? Még megvan az egyik idén kilyukadt cipőm, ha gondolod. Talán segít beilleszkedni.

    VálaszTörlés
  2. Kishúgommmm :D ráz a nevetés percek óta...

    VálaszTörlés
  3. Ki lehetne írni a tolmácsfülére:
    "A kabin működése továbbképzés miatt szünetel. Az ülésterem viszont zavartalanul üzemel. Kabinnyitás 2 nap múlva."

    VálaszTörlés
  4. A közgázos füllentésről jutott eszembe:
    - ... és te mit tanulsz?
    - Tolmácsképzőbe járok.
    - Aztaaa! Akkor biztos megvan a középfokúd!

    VálaszTörlés
  5. Óh tényleg!! a tolmácsok tehát azok a szerencsések, akik letesznek egy középfokút és pár év múlva már gazdagok is :D

    VálaszTörlés