2010. október 28., csütörtök

Innen szép a győzelem

Nem hiába van Halloween a héten, itt a rémtörténetek ideje. Tegnap bekövetkezett, amiről régóta tudtam, hogy be fog, ám nagy erőkkel reméltem, hogy majd csak sokkal később, amikor már én is higgadt profi leszek. Arra gondolok, amikor az embernek nincs beosztása adott napra, aztán last minute mégiscsak bedobják valami ülésre teljesen tudatlanul, a háttéranyagot ismerő, és szépen betanult szószedetekkel érkező két másik kolléga mellé.

Úgy történt, hogy délelőtt otthon tettem-vettem, negyed 2-kor még rá is néztem a beosztásomra: szuper, délután is szabad vagyok. Ekkor kényelmesen beültem pizzázni egyet itt az utcában lévő olasz étterembe két régi tolmácsképzős ismerőssel /Balázs és Sally :) / aztán gondoltam, elmegyek a bevásárlóutcába, ja csak még előtte felugrok, mert bekapcsolva hagytam a gépet.

Így fél 3 után 2 perccel sokkoló látvány fogadott: 2 perce a Jacques Delors épületben kéne lennem valami génmódosított növényekkel foglalkozó ülésen. Miiiiii?!?!

Mint az őrült, ki letépte láncát, fogtam a badge-emet, tornacipőből legalább balerinába vágtam magam, a farmer már maradt, és mint a futómadár, megindultam a cél felé. Pánik… az hogy készülni esélyem se volt, még hagyján, de mit fognak szólni a kollégák, hogy kezdő létemre még egy parádés késést is megengedek magamnak? Netán már mindenki engem keres?!

Amikor teljesen kifulladva bezuhantam a kabinba, a kollégáknak nem elsősorban a késés tűnt fel, hanem hogy mit keresek egyáltalán ott, és akkor mi történhetett azzal, aki helyett megjelentem. Mondtam, nem tudom, és sokkos állapotban vagyok, mert 10 perce láttam meg, hogy itt kéne lennem, és azóta csak futni volt időm.
Ekkor kedvesen nekifogtak megnyugtatni, ami azért járt kevés sikerrel, mert közben kiderült, hogy a teremben ülők jelentős része – ideértve a jelentéstevőt és a szakértőt – német, sőt osztrák, és ők mindjárt beszélni is akarnak, jó hosszasan.
A stressz egyébként sok rejtett tartalékot kihoz az emberből: ahhoz képest, hogy komolyan úgy tűnt, elájulok még mielőtt egy hang kijönne a torkomon, szerencsére nem lett botrány a dologból.
Csak hát pl. az ötödszöri előfordulásnál esett le, hogy a német GVO („géfááóó”) nem más, mint a GMO, és ha mondjuk csak belelapozhattam volna az anyagba, akkor semmi gondom nem lett volna a felismeréssel – így meg percekig izzadtam, hogy olyan mondatokat gyártsak, amikből nem derül ki, hogy köszönőviszonyban sem állok az elhangzottakkal.

Az ilyen eseteknek érdekes a háttere. Általában ugye napokra előre látja az ember a beosztását, ami a planning team gondos munkája. Több ülés fut párhuzamosan több helyen, mindenütt más-más nyelvek kellenek, ennek a „hálóját” szépen előre meg kell szervezni, hogy mindenütt minden igényelt nyelvről minden igényelt nyelvre legyen tolmácsolás. Eddig szép és jó, na de mi van, ha egy tolmács adott reggelre mondjuk megbetegszik, vagy előző este elhúzódik egy ülés Luxembourgban, és másnapról ki kell venni az illetőt? Ilyenkor pótolni kell azon szerencsések közül, akik aznap épp lógathatták volna a lábukat. Ez viszont dominóeffektust indíthat el: ha csak más nyelvkombinációjú tolmácsot találnak a helyére, akkor más kabinokban is cserére lehet szükség, hiszen ahogy már többször ecseteltem, egymásról is dolgoznunk kell néha (reléből).

Ez történt most is: valaki, akinek az angol kabinban kellett volna németről angolra dolgoznia, kiesett. Így németről angolra közvetlenül nem tudott senki tolmácsolni, ami nem is az angoloknál okozott gondot, ők hallgatták szépen a francia verziót és mondták abból. A magyar kabinba viszont így már nem volt jó az a kolléga, aki csak angolról magyarra tud dolgozni, mert ha a teremben németül beszélnek, akkor ő csak dupla relével tolmácsolhatott volna (azaz a francián plusz az angolon át – ez pedig tilos, mivel már a suttogós játék utolsó fázisához hasonlítana ugye :D). Így őt szépen kivették, engem meg szépen beírtak, köszönhetően az állítólagos némettudásomnak. Hurrá.

Egyébként ennek menedzselésére az a szabály, hogy reggel fél 9-kor és napközben fél 2-kor mindenkinek meg kell néznie a beosztását, általában a következő napszak nagyobb variációi ilyenkor már láthatók – ennek figyeléséért mi vagyunk felelősek. Ha fél 2-kor se látunk beosztást, akkor részünkről a szerencse: ha ennél később kell pótolni valakit, akkor már nekik kell telefonon előkeríteniük. Mint kiderült, negyed órán buktam el a dolgot: negyed 2-kor ugye még üres volt a táblázatom…

És még így is örülhetek, hogy nem mondjuk a h&m próbafülkéjében ért a telefon, hogy „HOL VAGY?!”.
Happy Halloween Everybody!

3 megjegyzés:

  1. Tanulság: ha hibázol, először csinálj ugy, mintha nem vetted volna észre. Nagy az esélyed, hogy mások se veszik észre!

    Nade, fő, hogy győztél!

    VálaszTörlés
  2. Hm, ha lett volan még pici időd, beöltözhettél volna töknek. :D Akkor megvilágíthattad volna az egész üléstermet! :):):)

    VálaszTörlés
  3. És akkor arról vitatkoztak volna, hogy ez most hagyományos, vagy génmódosított tök, és esetleg betiltsák-e :D

    VálaszTörlés