2010. november 26., péntek

"It's hot!" I mean, the pizza...

Mostanában valahogy több lazább időszak is volt a munka frontján, időnként napokig nem voltam beosztva, vagy éppen olyan szerencsés ülésekre sorsoltak, amiket kora délután be is rekesztettek. Az viszont már lassan hagyomány, hogy az egyetlen estémen, amikor sietnék, nevezetesen hétfőn – tánc van ugyebár – este fél 7-ig raboskodom a kabinban. Elvben még elmegy a dolog, mert elérem a buszom, ami viszont nem fér bele ilyen esetben, az a vacsora. Ez kellemetlen, mert hát a dupla órát totál éhesen végigcsinálni…

Legutóbb is így jártam, egy darab kekszet meg egy joghurtitalt tudtam felmarkolni, és irány a megálló. Oké, a busz elzötyög az emberrel a Jazzmijn-ig vagy harmincöt percet, hát ezeket azalatt elfogyasztottam, de mire a két edzésnek vége lett, nemigen tudtam másra gondolni, mint enni egy jót, és hogy bezzeg a Laukrisz-terem alatt McDonald’s volt!!! Ahogy baktattam az alvó macheleni kisutcákban az utolsó busz felé, hirtelen pizzaillatot éreztem. Áh, ez képtelenség, itt már mindenki alszik, mégis hol lehetne pizzát enni?

A megállóban. Pont egyszerre érkeztünk három marokkói sráccal, akik először azt kérdezték, mikor jön a busz, majd felcsaptak az orrom előtt egy hatalmas pizzásdobozt, hogy kérek-e. Csípős, tették hozzá – ha eddig nem az éhség győzött volna, akkor ezután már nem volt kétség. Ahhoz ugyanis, hogy kimaradt a vacsora, tegyük még hozzá, hogy Belgiumnak nemhogy az általam imádott csípős ételek nem erősségei, hanem azok sem, amiknek úgy egyáltalán van valami ízük, és már hetek óta igencsak vágytam valami erőspaprikás cuccra – szóval képtelenség volt ellenállni. Magyarként egy alvó flandriai kisvárosban, az utolsó buszra várva, éjnek idején marokkóiakkal pizzázni – hát ez valami szürreális volt!

Egyébként ha a dolog Brüsszel belterületén történik, biztos, hogy nagy ívben kerülöm ki őket. Ha ott leszólítanak, az semmi jót nem jelent: vagy koldulnak, vagy eladni akarnak valamit neked, vagy elvenni valamit/mindent tőled. Más opció nincs. Itt a kertvárosban viszont teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy gáz lenne velük.

Kedélyesen elbeszélgettünk, az egyik srác elmesélte, hogy Varsóban lakott, aztán most itt tanult európai diplomáciát, de elege van a hidegből, úgyhogy jövő héten megy állásinterjúra Spanyolországba. Közben befutott még két belga ismerősük is, így a buszvezető elég nagy szemeket meresztett, amikor a hétfő este szokásosan ott vacogó egyetlen csaj helyett vidáman pizzázó bandát talált.
Kár is lett volna otthon vacsizni!

2 megjegyzés:

  1. Nem tudom eldönteni, hogy azért találom minden íráskádat fantasztikusan jónak, mert a lányom vagy, és elfogult vagyok, vagy az írások zseniálisak. Pont olyan hosszúak, ami jó, megvan bennük a stílusod, megvan a tanulság levonása, és szinte látlak, amint az események megtörténnek veled. Amint látom, ahogy megjelensz, már kattintok is, hogy olvashassalak!

    VálaszTörlés
  2. Apukám egész biztos, hogy elfogult vagy, de azért mások is dicsérték már a blogot... akkor most itt egyben köszönöm mindenkinek!!! Örülök, ha tetszik, és olvassátok, Nektek írom :)
    Azért nem biztos ám, hogy mindig ilyen izgalmas lesz, később talán kevesebb újdonsággal/felfedezéssel fogok szolgálni, és inkább a mindennapokról írogatok majd néha...
    A következő részre viszont ez még nem vonatkozik, abban az űrtanácsról lesz szó :D

    VálaszTörlés