Ott hagytam abba valamikor december derekán, hogy minden szép és jó: a hóesés csodás, finom a forralt meggysör és különben is mindjárt irány haza az ünnepekre. Ezek csodásan teltek egészen december 30-áig, amikor távollétemben sikerült megismerkednem a legendás - lényegében nem létező - brüsszeli közbiztonsággal.
Épp indulni készültem az előszilveszteri buliba, amikor jött a telefon Mariától (a lakástulajdonosom, a ház földszintjén lakik), hogy betörtek hozzám. Vitték a laptopot, a webkamerát és a vadiúj profi fejhallgatómat - mást szerencsére nem találtak, de felforgatták a lakást, és a fő gubanc: úgy törték fel az ajtót, hogy a fél ajtófélfa is leszakadt, zárhatatlan, cserélni kell.......
Sajnos ez eléggé beárnyékolta az egyébként fergeteges évvégi bulikat, elég nehéz volt szabadulni a gondolattól, hogy milyen látvány fog fogadni kis otthonomban. A szabaduláshoz ideiglenes megoldásként jó volt a Janka utasítására elfogyasztott pálinka, na meg a szuper házibuli Évinél :) sőt, vigasztalásképpen még otthon beszereztem egy álomszép fehér sony notebookot. Dehát előbb-utóbb eljött a január 2-i visszaút.
Azért annyi jó kiderült, hogy nagyon szerencsés vagyok azokkal az emberekkel, akiket itt ismertem meg. Attól kezdve, hogy leszálltam 2-án, mindenki engem kényeztetett és úgy segített, ahogy csak tudott! Mariáék először is rendet tettek a lakásban, még mielőtt megjöttem volna - tudva hogy eddig se voltam a várostól elragadtatva, komolyan tarthattak attól, hogy ha meglátom a felforgatott lakásomat, az első géppel hazaköltözöm és kereshetnek másik bérlőt :D Ezek után kijöttek elém a reptérre, hazahoztak, megitattak gintonic-kal, és miután összepakoltam, a tőlük kapott üveg glöggel (svéd forraltbor) együtt elvittek a lehető legjobb helyre: Fruzsi barátnőmhöz :)) Mert ugye amíg nem volt ajtóm, addig az otthon alvás kizárt volt. Úgy sejtettem, hogy kb addig leszek bánatos, amíg be nem lépek Fruzsihoz, és ez így is volt: a csajos esték, hajnalig röhögős pizsipartyval, kártyázással tényleg rendbetették a kis lelkemet.
Közben viszont újabb küzdelem kezdődött a belga vállalkozókkal, az internetszerelők után most a zárszerelők munkamoráljába tekinthettünk bele. Ugyanolyan. És persze mind külföldi, azaz többségüknek eleve esze ágában nem volt január első hetében itt tartózkodni.
Úgy nézett ki, hogy rosszabb esetben akár hetekig nem tudok otthon lakni, és a munkát-készülést is így kell majd intézni, ezért pár nap után átköltöztem Enikő kolléganőmhöz; ő épp most vett ki lakást az utcámban tőlem kb 100 méterre és van egy fölös hálószobája, amit elfoglalhattam.
Végül ma, mikor már teljesen elegem volt a rohangálásból meg a cuccolásból - csodák csodája - megjelent egy szerelő, egy egész új ajfófélfa kíséretében. Másfél óra alatt biztonságossá tette a ház összes ajtaját, azt se tudta az egész lakóközösség, hogyan rajongjuk körül. Ezek után Mariával még kb 3 órát takarítottunk nálam, majd nagy végre hazacuccoltam.
Erősen drukkoltam, hogy a héten rendeződjön a helyzet, mert a jövő héttől teljes gőzzel beindul a magyar elnökség, azaz kemény félév kezdődik a magyar tolmácscsapat számára. Nagyon topon kell majd lennünk, amihez nyugodt körülmények közötti készülés dukál... de azért a pizsipartykat muszáj lesz időnként megismételni, túl jól sikerültek ;-)
Húú nemjó évvége! Szerencse hogy ennyien segítettek Neked! Reméljük 2011 csak ennél kellemesebb meglepetéseket tartogat!
VálaszTörlésHajrá a továbbiakhoz Álommegvalósító Tolmácshölgy :)
Költsék a laptopod árát gyógyszerre!
VálaszTörlésRemélem, a következő írás is ilyen érdekes lesz, de nem efféle apropóból.
Meg az előttem szólóhoz is csatlakozom!
J. A.