Köszönöm, lányok!

Történt, hogy tegnap eljött a nap, amikor papíron megszűntem huszonévesnek lenni. Persze csakis papíron, mert lélekben még odébb lesz ez a pillanat (már ha egyáltalán felnövök valaha, egyelőre még reménykedem, hátha mégsem lesz muszáj). Na de mindegy, a lényeg, hogy tipikus brüsszeli nap virradt rám, szakadó esővel és vámügyi együttműködési munkacsoporttal. Amin ráadásul Head of Team voltam, azaz már egy órával az ülés előtt ott kellett szaladgálnom, mint póknak a falon. Miközben a nyelvi táblázatok nyomtatásával küzdöttem, összefutottam egy végtelen kedves kollégámmal, és panaszkodtam neki futtában, hogy nem tud-e olyan szabályról véletlenül, hogy a születésnapján nem lehet az embert ilyen sef de izének beosztani. Nevettünk egyet, aztán az egészről el is feledkeztem, egész az ebédszünet végéig. Baktatok vissza a kabinba, és mit látok?! Egy sárga tulipáncsokrot, egy doboz csokit, és az üzenetet: „Boldog szülinapot, kedves sefdekip!”

És ez csak a kezdet volt. Este átjött hozzám a Beus és a Fruzsi, két tündér barátnőm, akik szintén elkápráztattak: Fruzsi először is főzött indiai szószos csirkét rizzsel, na mióta birtokba vettem ezt a konyhát, még itt ilyen finomság nem készült :D aztán kaptam ajándékot is, na és végül még előhúzott egy saját készítésű, mandulás-marcipános-gyümölcsös tortát. El sem akartam hinni : )

Adtunk belőle a felettem lakó francia lányoknak is, akikkel jóban vagyok, na meg vittem Mariának is kóstolót (tulaj, a földszinten). Mikor meghallotta, hogy szülinapom van, kezembe nyomott egy üveg Proseccot, szóval végül felhívtam őt is koccintani. És ha ez a sok jó nem lett volna elég, akkor jöjjön a hab a tortán, Maria megjegyzése hozzám és a barátnőimhez: „It’s good that you are the same age.”* Ugye-ugye, mondtam én, hogy a lélek a lényeg?! Na meg a jó hidratáló krém ;-)

 

*Ők ugyanis pár évvel fiatalabbak... ...papíron!!! :D