We Are President :)

Az első álmatag januári héten még mindössze egy 2 órás sajtótájékoztatón nyílt alkalmam tolmácsolni, bár azokban a napokban munkából ez is bőven elég volt – pláne, hogy mindjárt maga Barroso úr, a Bizottság elnöke tartott beszédet.

Amint lett ajtóm és újra birtokba vettem csodás kis otthonomat, teljes gőzzel beindult a magyar elnökség. Gyors összefoglaló a témában kevésbé jártasak kedvéért: ez azt jelenti, hogy az Európai Tanácsban, ahol a tagállamok képviseltetik magukat, minden ülésen a magyar delegáció elnököl, azaz irányítja a munkát. Legyen az akár munkacsoporti szint, ahol a jogszabály-előkészítő munka folyik, akár miniszteri szint, akár pedig az állam- és kormányfői csúcstalálkozók, Magyarország mindegyiken központi szerepben van egészen június végéig.

A brüsszeli magyarság ennek megfelelően örül, hiszen végre neki is jut itt egy kis reflektorfény. Ez egészen sokszínű, és lépten-nyomon megtalálja az embert. A pisilő kisfiú szobra például nyárig bizonyos napokon magyaros ruhába öltözik: január 3-án a huszárjelmezzel kezdte, de lesz még juhász is, vagy valami hasonló. A Malév-gépek, sőt a Ferihegyi repülőtér is büszkén hirdetik, hogy bizony mi vagyunk az elnök, a Tanácsba látogatókat pedig a magyar dekoráció fogadja. Ez egyrészt áll egy kultúrtörténeti szőnyegből, vagy inkább linóleumból :D amin királyaink, találmányaink, művészeti alkotásaink sorakoznak, a rovásírástól Vasarelyig. Másrészt van egy olvasósarok, ahol magyar klasszikus zene szól, és magyar könyveket lehet olvasgatni angolul. A kabinban pedig örömmel fedeztük fel a Kékkúti Theodora ásványvizet :)

Zárójeles megjegyzés: azért Belgium persze Belgium marad - a Tanács épületén (kívülről) állítólag azért nincs fenn a magyar dekor, mert annyi hó esett, hogy nem tudták feltenni. Az „annyi hó” az itteni mércével lehetett vagy 5 cm, és 2 hete elolvadt ugyan, de a magyar logó még mindig sehol.

Nekünk, magyar tolmácsoknak a reflektorfény persze az eddigieknél még izgalmasabb munkát hozott, ennek lebilincselő részleteiről majd a következő részben mesélek. Mindenesetre ma este előre ittunk a medve bőrére: főnökünk úgy gondolta, elnökségünk tiszteletére vacsorázzunk egyet. A Gulyás Csárda magyar étteremben voltunk - igen, úgy tűnik, itt ilyen is van, ha valaki netán töltött káposztára vagy hasonlókra vágyna (igen Janka, pálinka is van!!!). Az est fénypontja a csirkepaprikáson és a meggyes rétesen kívül az volt, amikor a cigányzenész hegedülni tanította dán kabinfőnökünket. Nagy kár, hogy senki nem mert videózni :D