2011. február 26., szombat

Jutalomjáték: Sportminiszteri ülés Magyarországon

A magyar elnökségnek akadnak néha extra örömei is, ilyen az a néhány ülés, amit júniusig Magyarországon tartanak. Na persze kell egy adag szerencse hozzá, hogy az ilyen missziókra pont be is osszák az embert. Nekem eddig egyet sikerült megnyernem: a héten sport-konferencia és sportminiszteri ülés zajlott három napig, ráadásul hétfőtől, azaz prímán elékapcsolható hétvégével. Juhééé:))) 2 napot Budapesten töltöttünk a Corinthia Royal szállóban, a 3.-at pedig Gödöllőn, az EU-elnökségi központban. Mikor megláttam a beosztásomban, madarat lehetett volna fogatni velem, aztán a vigyorom lehervadt némiképp, amikor idővel odabiggyesztették, hogy Head of Team is leszek.
Aki misszión Head of Team, az szinkrontolmács, csapatvezető (ööö, óvodapedagógus…), rendezvényszervező, hostess, telefonközpontos, logisztikai szakember, fényképész és még ki tudja, mi minden egy személyben. El sem tudjátok képzelni, mi mindennel kellett foglalkoznom ez alatt a 3 nap alatt.  Spéci badge-eket és gödöllői transzferbuszt intéztem, kormányszóvivőt győzködtem a tolmácsok ebédidejéről, nyomoztam az olasz delegáció után, nyomást gyakoroltam a tévésekre, hogy húzzanak el a kamerájukkal a kabinok tűzvédelmi menekülési útvonalából, szerelőt kerítettem a német kabin rosszul záródó ajtajához, és ha mindez nem lett volna elég az amúgy is egész embert igénylő szinkrontolmácsolás mellé, még a kollégák végtelen, kiapadhatatlan kérdésáradatát is kezelnem kellett. Döbbenetes, hogy angol, francia és német, sok esetben 20-30 éve a pályán lévő, több versenyvizsgát megjárt kollégák miként képesek óvodás szintre kerülni, amint kiszabadulnak Brüsszelből. Nem tudom elképzelni, mi ébreszthette bennük a gondolatot, hogy pusztán azért mert Head of Team vagyok, bizonyára tudom, melyik kijárathoz fog állni a transzferbusz, milyen töltelék van a süteményben, lesznek-e francia újságírók a sajtótájékoztatón, és a kedvencem: miért van olyan messze a női mosdó?(!!!) Az meg minden értelemben a vég volt, amikor negyed órája álltunk egy helyben a buszra várva, de amint az megérkezett, azonnal jelentkezett nálam a francia kabin egyik 50-es férfi tagja, hogy akkor ő most elmegy mosdóba… Teljesen olyan volt, mintha egy utazási iroda helyi képviselője lennék, akinek egy szertelen, önmagából kifordult turistacsoportot kell valahogy egyben tartani az elutazásig. Sebaj, míg én csendben őszültem, mások úgy érezték magukat, mint valami vállalati üdülésen, szóval az átlagos hangulat azért jó volt!
És hát jutalmak is jártak a dologgal: egyrészt fizetett hazarepjegy, sőt egyenesen business osztályú :) Én ezt egyébként nem tudtam előre, és barimódra csodálkoztam, amikor az online check-innél nem engedett a  4. sornál hátrébb ülni :D A business class azért nem rossz dolog, különösen a Brussels Airlines-nál, ahol az ilyen jegyhez nem csak meleg étel jár, hanem még finom is! És akkor arról a jutalomról még nem is beszéltünk, hogy ezt a munkát otthon végezni, hááááát, azt kell mondjam, már túl jó érzés volt! Valahol végig sajnáltam közben, hogy csak három nap jut belőle, és nem tarthat örökké – egye fene, még az óvodás kérdéseket is vállalnám, ha cserébe Brüsszel helyett visszakapnám Budapestet ugyanehhez a pozícióhoz :S
A gödöllői elnökségi központ pedig egy élmény. A kastélyt és a hozzá tartozó lovardát álomszépen helyreállították, és mindenre gondoltak a berendezésnél: ami nekem nagyon tetszett, hogy a delegációk is saját irodákat kaptak (kettesével – ha lett volna időm, olyan szívesen megnéztem volna, melyik országot melyikkel ültették egy szobába, barátkozni :D), nekünk tolmácsoknak meg volt egy külön termünk számítógépekkel, nyomtatókkal, üdítőkkel, szendvicsekkel/sütikkel, sőt az ebédet is ott szolgálták fel. Minden, amit az elnökség intézett, profi volt – és amikor végigmentem a gyönyörű folyosón, ahol képekben látható a magyar történelem, és mosolyogva jött szembe 27 tagállami delegáció, az bizony eltöltötte a kis szívemet büszkeséggel. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem bántam a Head of Team-séget, mert láttam: megéri a sok-sok kemény munka. Csak pár hónapra vagyunk Európa élén, és jó lesz majd úgy visszaemlékezni, hogy ott voltunk és mindent megtettünk a sikerért.

2 megjegyzés: