Bő két hónap jövés-menés után túl vagyok az első Brüsszelben töltött hétvégén, amin (nem is mi lennénk…) nyilván mindjárt buliztunk egy óriásit. Mondjuk úgy, hogy bőven (bűvön?! vagy hogy is kell mondani, Fruzsi? :D Istenem, mindig elfelejtem!) bepótoltuk a kimaradt időszakot… de mivel mégiscsak itt voltam legalább fizikailag, most már jutott idő mosni, aludni és hasonló unalmas, de azért szükséges dolgokra. Aztán a beosztásom is egész kellemes lett erre a hétre, OK, nyilván az is segít, hogy nem hétfő hajnalban vágtam neki a dolognak Londonból, mindjárt helyzeti hátrányból :D (vö. múlt hét).
Hétfőn szociális kérdések munkacsoportján ültem, de fél 12-kor berekesztették. Mintha csak érezték volna, hogy délután ha akarnán(a)k, se tudnánk ülésezni: kisvártatva kiégett egy trafóház az Európai Parlament közelében, minek köszönhetően szinte az egész EU-negyedben megállt az élet. Engem ez már otthonom magányában ért. Először csak az tűnt fel, hogy nincs áram, aztán megjelent a csúcstalálkozók idejéből ismerős helikopter a teraszom fölött, itt már gyanítottam, hogy HELYZET van. Gondoltam, addig is elbaktatok a postára, mert van egy szerencsétlen adó (érdemes megjegyezni: egyetlenegyféle ám, összege évente 89 euró - vö. Magyarország…) amit nekünk, ide importált eurokratáknak be kell fizetni, na és ehhez jött egy rózsaszín csekk, hát egye fene, intézzük el. Mikor odaértem, épp ragasztották a cetlit az ajtóra, hogy áramszünet miatt zárva. Utána nem sokkal hallottam, hogy az EU-s épületek nagy részében megállt az élet, a Tanácsból és a Parlamentből is mindenkit evakuáltak – jó buli lehetett, csak azt nem értem, ez miért nem olyankor bír lenni, amikor éppen nekem kéne dolgozni? Bár, adózás helyett se rossz (abból otthon épp elég volt).
Arra tekintettel, hogy ez év végéig igyekszem felére csökkenteni a Brüsszelre mint lakókörnyezetre való panaszkodásomat (olyasmi ez nálam, mint az EU széndioxid-kibocsátáscsökkentési célkitűzései :D), a rosszmájú fejtegetéseimet a helyi karbantartók/szerelők stb munkamoráljáról (esetleg ramadam lehet megint?!) és a trafók vélhető állapotáról most lenyelem, úgyis tudjátok...
Kárpótlásként kedden standby-on voltam = shopping-nap. :) És bár ezt két elég küzdelmes munkanap követte az EGSZB maratoni plenáris ülésével, és a kettő közt aludni is elég gyéren sikerült (csajos este volt nálam, főzés-dumaparty-házimozizás), a második nap legalább már rövid volt: konkrétan csütörtök délben végeztünk, és kikiáltottam a hétvégét.
Illetve kikiáltottam volna: igaz, hogy holnap nem dolgozom, nagy élményben lesz részem. Holnap, kérem szépen, elkezdenek kiképezni kőkemény, higgadt és virtuóz (hahahaha) magyarról angolra dolgozó tolmáccsá, akin a világ füle, ha Magyarország megszólal. Meglátjuk sikerül-e, vagy inkább én tanítom majd a lelkes angol kollégákat türelemre és elnézésre, míg fel nem adják :D Bármelyik is lesz, ígérem: megírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése