2012. július 3., kedd

Kérek új szomszédot :)

Nem elég, hogy nyár van, és hogy ez legalább heti fél nap a belga időjáráson is megmutatkozik, minden jót lehet fokozni: elköltözött az alattam lakó! Ez persze avatatlanoknak nem biztos, hogy elsőre sokat mond, főbb paraméterei tehát: párizsi francia orvostanhallgató zűrös magánélettel. A zűrös magánéletet hétköznaponként éjfél és hajnali 2 között gyakorolta, ekkor vagy skype-on kiabált hozzátartozóival, vagy élőben, pont amikor én épp elaludni próbáltam. Angolul egy hangot nem beszélt, ezért sajátos morzeszerű nyelven kommunikáltam vele a fapadlón át:
- két kopp = hallom ám!
- négy kopp = csönd legyen!
- hat kopp = KUSS A FENÉBE IS, VAN AKI OLYAN MUNKÁT VÉGEZ HOLNAP, AMIT TE EL SE TUDSZ KÉPZELNI!!!

De igazán a mosási szokásaival idegesített fel. Itt érdemes mesélnem a belgiumi élet egyik jellegzetes tartozékáról, a mosodáról. Az ilyen tipikus régi házakban, mint amilyenben én is lakom, csörög a hűtő tetején az olívaolajas meg a balzsamecetes üveg, és ugrálnak az íróasztalon a tollak, ha a fölöttünk lakó kicsit is erőteljesebb léptekkel szeli át a nappaliját. Ergo az épület biztosan nem bírna több mosógéppel. Van viszont a félemeleten egy erre a célra kialakított helység közös mosógéppel, szárítóval, fregolikkal és vasalóval. Szerencsés vagyok, egyrészt mert egyáltalán van saját mosodánk (itt a fél város nyilvános mosodákba jár), másrészt meg mert nem is fizetős (lakásnézőben anno láttam olyat, hogy húszcenteseket kell dobálni bele). És hát mivel négylakásos a házikó, amiből a földszinti tulajnak azért mégiscsak saját mosógépe (sőt, mosógépgyáros pasija is) van, a 3 bérlőnek kell csak osztoznia a közösön.

Mindössze két alapszabálya van a mosodánknak:
1. a centrifugát nem csapatjuk 1400-on, mert két emelettel feljebb leesik a kép a falról
2. a közös kék lavórt nem visszük el szennyestartónak, lábat mosni, stb, mert arra kell, hogy ha lejárt egy program, az illető viszont nem jött teregetni, akkor a következő egy mozdulattal kiemelheti a lavórba a vizes ruhákat, és kezdheti a saját mosását.

Barátunknak természetesen egyiket sem sikerült betartania. Az elsőről annyit, hogy Maria rikító sárga papíron direkt kiírta neki franciául, nyomtatott betűkkel, de nem fogta fel. A másodikról meg belátom, hogy összetettebb értési készségeket kíván (bár, vö. orvosi egyetem...), de az volt a bosszantó, hogy pont ő felejtette állandóan a ruháit a gépben, a lavórt meg a lakásában. Ha nem akartam az alsógatyáit teregetni (...szerintetek?), akkor napokig nem tudtam mosni, amíg ráébredt, hogy ki kéne pakolni a gépből. Sürgős esetben beküldtem Mariát a lakásába, hogy erőnek erejével lopja vissza a lavórt legalább.

Egyszer meg elvitte egy fölsőmet - gondolom összefogta a saját cuccaival, bár pasi, a fölső meg magentaszínű volt... Azt visszaszerezni három hét alatt sikerült úgy, hogy akkor már két hete rá volt ragasztva a mosógépre egy nagyméretű, színes rajz az adott ruhadarabról, némi hiábavaló angol üzenettel körítve.

Sanszos, hogy nem fog hiányozni, de persze várjuk meg ezzel, ki költözik a helyére... Na, brüsszeliek?


2 megjegyzés:

  1. Itt, a finn diáklakásokhoz is közös mosoda tartozik, immár nem fizetős, mint régebben, de a szabályok szigorúak: a neten kell lefoglalni a mosási időpontot, a benthagyott cuccot a következő mosó könyörtelenül kipakolja egy csomóba gyűrve akárhova.
    Még szerencse, hogy ily nyáridőben alacsony a mosásigény!

    VálaszTörlés
  2. A "csomóba gyűrve akárhova" itt azért nem működik, mert akkor esni fog az eső belőle a földszinti lakásban :D

    VálaszTörlés