Ismét mérföldkőhöz érkeztem: vasárnap megvolt az első csapatbuli, amire már én is hivatalos voltam :) Konkrétan lakásavató formáját öltötte, a kortárstánctanárnál. Ez volt csak az izgalmas projekt!
Adott ugye összeszokott, nyelvileg egységes csapat, tucatnyi fellépéssel és bulival a hátuk mögött: közös élmények, poénok, szenvedések és örömök. Ijesztő még belegondolni is, hogy ha otthon a Laukriszben hirtelen megjelent volna valaki, aki úgy középfokon tud magyarul, vajon mihez kezdett volna a csapatbulikon. Nem hiszem, hogy értette volna, miért nevet mindenki már előre, amikor Zsuzsikára kerül a sor a karácsonyi ajándékosztásnál, vagy hogy Janka mégis miről beszél, amikor csőröz, báboz, diótörő, meg a többi... Szóval elég alacsonyan szállt az önbizalmam, de egyszer csak el kell kezdeni. Ha nem megyek velük sehova, attól még nem leszek szimpatikus(abb) - meg hátha edzésen kívül se emberevők...?
Miután egész héten azon paráztam, hogy a sarokban fogok ácsorogni egyedül, sok hasznos jótanácsot kaptam a hozzám közel állóktól, onnantól kezdve, hogy dicsérjem meg a tapétát, odáig, hogy csak annyit tudjak kérdezni, hol a Kriek? (meggysör), akkor nem lesz baj :D
Apropó meggysör, tépelődtem azon is, mit vigyek. Ez azért tanulságos, mert ráébresztett, mennyire nem ismerem a belgákat így két év után. Isznak ezek egyáltalán gyümölcsös sört, vagy köszönik, de az a turistáknak való? Szerencsére volt közös ajándék a vezetőtanár szervezésében, abba be lehetett szállni, italt meg végül nem vittem, nem bírtam kitalálni, mi lehet a menő náluk így vasárnap délután. A mit vegyek fel kínzó tematikájába itt már most inkább bele se fogok :D Már csak azt reméltem, extra megaláztatásban nem lesz részem, és nem találják ki, hogy Activityzzünk vagy Scrabble-özzünk, nyilván hollandul.............
Erre szerencsére nem került sor, sőt, senki nem vitt semmit, úgyhogy jó voltam. A mit vegyek fel is felesleges kérdés volt, a fele edzőruhából se öltözött át. Gyümölcsös sört tényleg nem ittak, inkább gyümölcsturmixot, milkshake-et és némi pezsgőt. Hollandból meg a másik külföldi, a spanyol csaj még nálam is kevésbé van képben, ilyen téren a nagy megkönnyebbülés akkor jött, amikor előkerült A szürke 50 árnyalata című könyv, és evidens volt, hogy az lesz a legviccesebb, ha vele olvastatnak fel belőle, mert neki nem lesz fogalma róla, hogy mit beszél, nem nekem. Huhh.
Nagyon vidám banda amúgy, eleve legalább annyit nevetnek, mint csacsognak, így ha egyszer elkapja a fonalat az ember, akkor egy ideig nincs gondja :D Emberileg pedig minden reményemet felülmúlta a délután: hogy egy ilyen összeszokott csapat, ahol tizenéves barátságok vannak, ilyen nyitott és kedves legyen...?!?! Ahhoz képest, hogy el se akartam menni, a végén legszívesebben jól megmondtam volna a tanároknak, hogy le a kalappal, hogy ezt így összehozták, ilyen egy igazi csapat! Lassan kezdem elhinni, hogy jó lesz nekem itt :)
Ja, legalább a gofriról kiderült, hogy nem csak a turistáknak szánják:
Ilyenkor olyan nagyon jó nekem is!
VálaszTörlés