2012. november 28., szerda

Tejfürdő, meg a hét lúzere/hőse (kívánt rész aláhúzandó)

Már épp azon gondolkoztam, hogy a blogom meg a facebook-képeim alapján már mindenki biztos azt hiszi, itt éjjel-nappal buli van és más se folyik, mint a sör. Általában így is van, de azért nem mindig. Néha más is folyik, például a tej az Európai Parlamentről, meg a véres verejték a tolmácsokról.
 
Hétfőn ugye megjelent Brüsszelben néhány száz tejgazda, traktorokkal, pár tucat műanyag tehénnel és tejspriccelő automatákkal. A tejjel locsolták a rendőröket, az Európai Parlamentet és az utcákat, meg gumiabroncsokat is égettek, mert az jó, és nyilván hasznos is, ettől aztán az EU vezetői biztos mindjárt kinyitják a kasszát és dobálni fogják nekik a pénzt két kézzel...
 


Kedd reggel folytatták a mókát, elállva az uniós épületek garázsbejáratait. Mert persze ha több ezer asszisztens, jogász és miegyéb nem tud hozzáférni az autójához, az rendkívül hatékony megoldás - miközben az a pár vezető, akikre hatni akarnak ezzel, gondolom egy ilyen napon be sem jön, hanem távdolgozik a sokkal odébb fekvő birtokáról.
 
Én mindenesetre miután hétfőn 10-től este fél 7-ig kegyetlenül stresszes és nehéz miniszteri ülésen tartottam a frontot, aminek minden perce maximális agymunkát, önfegyelmet (még mosdóba sem mindegy, mikor megy az ember), és másodpercenként úgy féltucat döntést igényel, kedd reggel - ugyanezen ülés második napján - dudáló traktorkonvojra kelhettem, és gondolkozhattam, ugyan kiléphetek-e az ajtón anélkül, hogy lelőnének egy tejágyúval. Kimerészkedtem, majd vígan üléseztünk este negyed 8-ig.
 
Alaphelyzet: T. Miniszterek az ülés zárónapján este fél 6-kor végtelennek tűnő, sokkörös vitába kezdenek, a tolmácsok összenéznek, és megállapítják, hogy ha nem lesz vége azonnal, akkor mindhármuknál beáll az agyhalál. Van abban valami felemelő, amikor ezután összeszorított fogakkal és igazi csapatszellemmel helytállnak, végig. Az utolsó egy órában már nem aszerint dolgoztunk, hogy kinek a húsz perce van épp soron, hanem aszerint, hogy melyikünk legerősebb nyelvén beszélnek, és melyikünk bírja épp legjobban. Párpercenként vettük el egymástól a mikrofont: anélkül, hogy osztozkodtunk volna a munkán, mindig tudtuk, mit tegyünk, és minden lélegzetvételnyi szünetben mondtuk egymásnak, hogy ezt most már kibírjuk... Amikor az utolsó hozzászólásra - a leendő ír elnökség ír akcentusban, csukott szájjal, hadarva ismertetett, számokkal és dátumokkal tűzdelt jövő évi munkaprogramjára - elvettem a mikrofont a kolléganőtől (pedig akkor már tudtuk, hogy öt perc van hátra) akkor ő nem az asztalra ájult, hanem ugyanúgy koncentrált tovább, mintha dolgozna, írta nekem az összes számot és mindenben segített. Fantasztikus kollégáim vannak!!!
 
Arra csak késő éjjel, a rohanok-de-odaérek moziból is visszakerülve jöttem rá, hogy valójában az történt, hogy én elfelejtettem aznap hazamenni munkából :D Úgy volt ez, hogy még régebben igényeltem egy garantált estét, ami praktikus megoldás: ha az embernek programja van és kér ilyet, akkor fél 7-kor hazamehet, bármi is történik. Na amiért korábban kértem ezt, az közben elmaradt, és nem csak töröltetni felejtettem el, hanem mivel az ülés olyan durva volt, amilyen, még kihasználni is.
Este 11-kor ránéztem a programomra, hogy tényleg mennem kell-e másnap reggel is, na és ott virított, hogy én szerencsétlen, egyrészt feleslegesen küzdöttem végig az utolsó háromnegyed órát, másrészt erről még csak tudni sem fog senki, mert a program szerint 18:30-kor távoztam. Ennyit arról, hogy hátha másnapról kivesznek.
 
Ha már ilyen lúzer voltam, igyekszem azzal vigasztalni magam, hogy megmentettem a
csapatszellemet, és ott voltam a fantasztikus kollégáimmal. Értem én, hogy véletlenül, de akkor is! :))
Meg persze hogy legalább a traktorok eltakarodtak addigra. Ha pedig csütörtökre lemossák a Luxembourg teret, akkor tej helyett újra a sör fog folyni.
 

1 megjegyzés:

  1. Úúúúúúúúúúúúú, ilyet én is kérek itthonra. Bögrével indulnék minden reggel, és isteni, habos tejecskét szürcsölnék végig munkába menet. Több tejszökőkutat Budapestre!!!

    VálaszTörlés