Így kell ezt 24 órában...

Mindenkinek jobb lesz úgy, ha az elmúlt pár hetemet nem ismertetem részletesen. Gyűjtőfogalomnak az is megteszi, hogy ostromállapot, nézzük inkább csak az utolsó 1 napot, az is hosszú lesz. 24 óra alatt ugyanis túlestem életem első csúcstalálkozóján, lakást cseréltem (papíron) és megvolt az első fellépésem a profi új tánccsapattal. Ezt csináljátok utánam...

 

Igen, ez is eljött, utolért a csúcstalálkozó. És igen, ez az a buli, amit a híradóban mindig mutogatnak, aminek egyedi hangulata van, sőt, külön az alkalomra szóló badge is jár hozzá. Több tolmácsműszakot is kitesz, nekem a vacsora jutott. Mivel az állam- és kormányfők találkozója a gyakorlatban azt jelenti, hogy én beszélek Orbán Viktor fülhallgatójába, elég csúnyán ideges voltam, és reménykedtem, hogy legalább német nem sok lesz. Nem nyert - Angela Merkel egyenletesen magasan tartotta a vérnyomásomat. Nehéz műfaj ez a csúcsvacsora. Egyrészt a T. állam- és kormányfők nem unalmas beszédeket olvasnak fel - valamiért előre így képzeltem - hanem élénk gazdaságpolitikai vitát folytatnak, aminek tényleg van is értelme, csak zseninek kéne lenni, hogy kövessem. Emellé időnként egymás szavába vágnak, és közben a vacsorájukon is rágódnak. A mikrofon hol be van kapcsolva, hol nincs, általában a mondat felére be van, vagy épp arra a szakaszra, amiben valaki arra reagál, amit meg kikapcsolt mikrofon mellett mondott valaki más (azaz mi nem hallottuk). A monetáris unió szókincse se könnyített persze sokat a dolgon. És ami még vitte az energiát: a tegeződés... mivel ők így beszéltek, ezt nekünk is követni kellett - állam- és kormányfőket lazán letegezni ("Mario az előbb azt mondtad, hogy...") nekem baromi megerőltető. Legalább egyszer el is rontottam és magázódni kezdtem :S A fentiekhez mérten nem mondanám, hogy brillíroztam, de így elsőre főleg túlélni mentem, az azért sikerült :)

 

Este fél 12-kor leváltottak, ami felért egy megváltással, pláne, hogy reggel kelhettem szerződést olvasni, majd vonulhattam az ingatlanirodához. Igen, tegnap óta hivatalos: jövőre költözöm :) Az ősz során már megérett bennem (csak aztán változatos okokból éppen ebben a túlzsúfolt időszakban realizálódott), hogy hosszabb távra is megoldást találjak. Egyrészt olcsóbbat, mert a mostani drága, másrészt bútorozatlant, hogy berendezhessem saját otthonomat, harmadrészt pedig valami élhetőbb környékre is vágytam. A Schuman-tér és az EU-negyed nagyon kényelmes kezdésnek, de egy idő után elég lesz belőle, Brüsszelt meg úgy am block nem bírom mint élőhelyet, így ha már úgyis közlekedésre cserélem a reggeli 5 perces sétámat, mindjárt két legyet ütök egy csapásra, és megyek a meseszép Flandriába. Hogy azon belül hova, az sokáig kérdés volt (főleg közlekedésileg, mert nyilván ha bármit választhatnék, akkor tudnám, hova menjek, dehát dolgozni is járni kell...). Majd aztán rájöttem, hogy ha Brüsszelben dolgozom és Overijse-ben táncolok, ami közeli, nagyon helyes, igazi nekem való - értsd: tiszta, biztonságos és nem frankofón - kisváros és már ismerősök is vannak; akkor sok értelme nem lenne elköltözni egy harmadik városba, ahol egy lelket nem ismerek, és ahonnan kétfelé ingázhatok. A hosszas fejtörésnek és kutatómunkának akkor került pont a végére, amikor találtam is gyönyörű lakást olcsón. Overijse-i leszek tehát. Meglátjuk, hogy jön be - óvatosan egy évre szerződtem azért.

 

E témában a többit majd jövőre, tegnap egyébként is éppen csak egy aláírásnyi időm volt rá, és már kezdhettem is készülődni első (fél)profi táncfellépésemre! Hoeilaartban volt jelenésünk este az X-plosion Dynamites-szal, így hívják ugye a fellépőcsoportunkat :) Spaarkass-buli volt, ez annyira hardcore flamand specialitás, hogy még a csoporttársaim is tegnap tudták meg, mi fán terem, (most mondja valaki, hogy nem vagyok beilleszkedve :D). Éttermek kedvelt szokása, hogy a vasárnapi törzsközönséggel egy éven át minden héten bedobatnak egy perselybe x pénzt, majd év végén mindenki mindent visszakap egyben, a kamatból pedig az étterem bulit szervez nekik. Elég balga spórolási módnak tűnik, a gyerekkori takarékbélyeggyűjteményemre emlékeztet, csakhogy ezek itt felnőttek... meg azt se nagyon értem, hogy a belgiumi kamatokból (nulla egész valami százalék) hogyan telt arra a puccos vacsorára, de esetemben ezek most lényegtelen dolgok.

Hanem ez a csapat, ez már megint lenyűgözött... Mivel a főpróba alatt az EU jövőjét egyengettem a csúcson, és az egyik szám végét épp aznap tanulták meg; a vezetőtanár (Stefanie) volt olyan tündér, hogy elhívott magához, és a fellépés előtt 1 órával külön megtanította nekem a hiányzó részt. Így már nyilván "alig" izgultam :S Fellépőruhák szortírozása, indulás a helyszínre. Készülődés az öltözőben, egyszer csak jön oda hozzám a másik tanár, Ilse. Megkérdezte, hogy vagyok, átölelt, és elmondta, hogy tudja, hogy milyen új nekem most minden, de ne izguljak, csak élvezzem, és mosolyogjak :) Nem találtam szavakat...

Maga a fellépés nagyon hasonlított a csúcstalálkozóra: a túlélés sikerült, de azért majd lehet ezt jobban is csinálni. Nehezítette mondjuk, hogy túl kevés helyünk volt, és örökké nekiütköztünk egymásnak meg a karaokeberendezésnek, segítő tényező volt viszont a jószándékú és jókedélyű nyugdíjas közönség :D aki már nem is az első pohárkáját itta, mire sorra kerültünk. Így végső soron jó buli volt. És még csak az az érzés sincs, hogy amit elrontottunk, az már úgy marad, mert holnap újrázunk - megyünk valami tornaklub jubileumi fogadására, szórakoztatni a népet - úgyhogy lehet szépíteni. És viszem Beust is, erősítésnek, no meg fényképésznek ;) Nem lehet itt már semmi gond.