2012. december 22., szombat

Az utolsó így 2012-ből

Brüsszelben két dologból lehet tudni, hogy már biztosan megérjük a téli szünetet. Az egyik a karácsonyozás a barátnőkkel: vásár, forralt Kriek (meggysör), ajándékozás és óriáskerék. Utóbbit Fruzsi néhány erőtlen próbálkozással idén is megpróbálta szabotálni, de szerintem úgy mélyen nem gondolta komolyan, hogy hagyni fogjuk :) A tradícióba persze az is beletartozik, amikor fenn a keréken elhangzik, hogy "tudom, hogy tavaly is ezt mondtam, de most már tényleg soha többet..." :D
Brüsszel, mint város amúgy e téren önmagát is alulmúlta idén: a Kriek-es bódét eldugták a Tőzsde mögé, karácsonyfa pedig nuku. Egy rakás dobozra emlékeztető üvegépítményt kaptunk helyette, amit sematikus karácsonyfának szántak. Bizonyos források tudni vélik, hogy a város moszlim felét zavarta a hagyományos fa, bár már olyat is hallottam, hogy bizonyos moszlimok kikérték maguknak, hogy rájuk kenjék ezt a szörnyűséget, ők ugyan nem akarták.
Bárhogy is van, hiszek a jelekben: jövőre berendezem saját otthonomat, ami ha már itt tartunk, kívül lesz ezen az elbaltázott városon, és ahol ideje lesz feldíszíteni első saját karácsonyfámat is. :)

Aztán a másik dolog, ami ha felbukkan, már biztosan szemezhet az ember a bőröndjével, igen, kedvenc évzáró bulinkról beszélek, a fergeteges éjszakai halászati tanácsról! Még egy évtől sem búcsúztam itt anélkül, hogy egy vidám hajnalon ki ne osztottam volna a jövő évi halkvótákat. Már igazi profi vagyok. Legalábbis tábori felszerelésből: kétnapi hideg élelem, zöld tea, filmek/olvasnivalók, kötött meleg ruhák (nem vicc: a lengyel kabinban még hálózsákot is láttunk). Sőt, jövőre hajnali 2 előtt már be se megyek. Mert ugye este fél 7-kor leváltjuk a nappali műszakot, de akkor a T. miniszterek még órákon át kettesével halászgatnak, mármint azok, akiknek vannak tengereik/halaik (a szárazföldi országok közben a kávézóban buliznak), aztán hajnalban mindenki összegyűlik a nagyteremben, amikor már van remény rá, hogy megegyeznek. Akkor már kell is tolmácsolni, sőt, nincs kímélet, csak úgy sorjáznak az olyan szépségek, mint hogy vékonybajszú tőkehal, rövidfarkú lámpáscápa és a többi.
Idén rekordot is döntöttünk: reggel fél 6-kor (!!) csaptunk bele a témába, és 06:49-kor (!!!) mondtuk ki a boldogító igent a kompromisszumos szövegjavaslatra arról, hogy melyik ország miből mennyit foghat jövőre.
Ilyenkor tapasztalja meg az ember többek között, milyen adrenalin nélkül tolmácsolni. Rossz hír, de nagyon nehéz. 11 óra halnévtanulással és filmnézéssel vegyes virrasztás után reggel 6-kor én ugyan becsülettel igyekezhetek ráparázni, hogy össze ne keverjem a foltos és a szürke tőkehalakat, de még a tolmácsoknak is vannak fizikai és mentális korlátai, bármennyire szeretjük néha azt hinni, hogy annyival odébb vannak normális emberekénél, hogy már nincsenek is...

Ezzel viszont eljött az ideje a nagybőröndnek :) Szuper téli szünetem lesz az idén: bő két hét otthon, aztán három hét Londonban - utóbbit még kapom ajándékba, mielőtt élesben kínozni kezdenének a magyarról angolra szinkronnal. Egész ősszel ezt a vakációt vártam, így ijesztő az érzés, hogy most az eleje előtt meg mindjárt a végét is várom egy kicsit; ebből viszont már biztosan tudom, hogy jól döntöttem költözés-ügyben. Jövőre új, még jobb korszak kezdődik. Addig is boldog ünnepeket mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése