Sztrájk, meg a magánvéleményem

Úgy tűnik, a sztrájkhullám mostanra a mindennapok része lett itt a mi kis eurobuborékunkban. Mivel minket, tolmácsokat papíron a Bizottság alkalmaz, a munka nagy része meg a Tanácsban van, bármelyik társulat sztrájkol, ugyanaz a vége: elmaradnak az ülések és akkor se dolgozunk, ha amúgy igen. Ebből persze van némi káosz, mert ha nem megyünk be, nem lehet tudni, hogy csak elmaradt az ülésünk, vagy amúgy is sztrájkoltunk volna. Ezt változatos regisztrációs módszerekkel próbálják nyomonkövetni, jól ki kell bogozni, legújabban épp mi a teendő, különben úgy jár az ember, mint a kolléganőm, akit a héten világosítottam fel, hogy ja, akkor ő eddig sztrájkolt. Azzal meg bérmegvonás is jár ám. A sztrájkolók egyre agresszívebbek is amúgy, és kezdik bántani a „sztrájktörőket”. A múltkor egy kolléganőnek, aki be akart menni az épületbe, konkrétan beszóltak az ajtónál álldogálók, hogy „hé, rajtad kívül mindenki sztrájkol” – az az apróság, hogy tanácsi sztrájk volt, a kolléganő meg bizottsági alkalmazott, ergo aznap nem is sztrájkolhatott, nem számít. Meg egyáltalán.

Mindenféle megszorításokat emlegetnek, ködös és ellentmondásos infók vannak arról, hogy mit is akarnak elvenni tőlünk pontosan.  Nem tudom, mennyivel lennék okosabb, ha mindennap szorgalmasan átrágnám magam cirka 3-4 lázító szakszervezeti röpiraton, ami a postaládámban landol (nem rövidek ám, és elég fárasztóak). Amikor néha belenézek, akkor olyanokat látok, hogy lassabb lesz az előléptetés x fokozat fölött. Azaz a 20 éve a mostaniaknál lényegesen könnyebb vizsgával belasszózott, majd folyamatosan előléptetett Gizi néni a titkárnői pozíciójában, ahol bizonyos esetekben még dolgozni se nagyon kell (tisztelet persze a kivételeknek!), viszont garantáltan maradhat nyugdíjig és utána is jól fog élni, csak kicsit később fog még nemtudomhányezer euróval többet keresni.

Mindenesetre szerény véleményem, hogy bármi is lesz, a sztrájk nem fogja megakadályozni , illetve nem élünk mi itt olyan rosszul, hogy olyan eszközökhöz nyúljak, amikkel rosszabbul élők esetében sem szimpatizálok… Már otthon is utáltam, ha nagynéha akadt egy bkv-sztrájk.

Mert ám nemcsak a tisztviselők körében dívik ez, hanem a kiszolgáló személyzetnél is. Sajnos véletlen se ugyanazokon a napokon sztrájkolnak, mint mi, ergo sanszos, hogy pont akkor nem lesz wc-papír, takarítás, dokumentumok bekészítve, kávé az ülésen stb., amikor mi épp dolgoznánk. De az Európai Parlament menzáján még azt is megcsinálták, hogy a konyhások sztrájkja keretében csak lasagne-t lehetett enni, és aki eljutott a pénztárig vele, az elolvashatta, hogy „sztrájk az uniós intézmények ellen”. Mi van?! Az ellen a munkáltató ellen, ahol az ő kvalitásaikhoz képest (nem sorolom, nehogy a végén még én tűnjek faragatlanabbnak náluk ;) ) álomállásuk van? Nem tudom, mennyit is keresnek pontosan, de gyanús, hogy Magyarországon mindegyikük helyére akadna diplomás jelentkező. Arról nem beszélve, hogy az az éhes tolmács/bárkimás akivel kiszúrnak, pont nem tehet arról, hogy mi újság a konyhások bérjegyzékével vagy bármijével.

Hát ez van, itt ez is az élet része. Sztrájkoljon hát, aki gondolja - de nekem talán mindig furcsa marad majd hazagondolni, és elképzelni, mennyivel több oka lenne sztrájkolni máshol, másoknak, és mennyire eszükbe sem jut…