2010. szeptember 28., kedd

Een, twee, drie, vier - (tánc)lépések a beilleszkedés rögös útján

Mostanában úgy érzem, lassan végre levegőhöz jutok a stressztől, így nagy kíváncsian elkezdtem felderíteni tágabb környezetemet, és nekilátni a beilleszkedés nem könnyű feladatának.

Első lépésként nekiláttam tánciskolát keresni, szomorúan félbeszakadt laukriszes karrierem folytatására. Úgy gondoltam, ha már múltkor begyömöszöltem a balettcipőt a bőröndbe, ideje használni. Többváltozós egyenlet ez ugye, egyrészt stimmeljen a korosztály és a szint, aztán oda kell hogy érjek munkából, illetve ne franciául tanítsanak, hanem hollandul, hogy legalább annyit értsek belőle, hány lépés, és mégis jobbra-e vagy balra :D Az iskolák többsége így már a netes kutatómunkán elvérzett. Aztán jöttek az óranézések, ebből az egyik igen vicces (vagy inkább szánalmas) volt: beestem a 3 hete készülő koreográfiába, ahol is az oktató 5 perc múlva az első sorba vonszolt, majd végignéztem A Tavalyi Táncot (mert 1 volt ám évente) és megállapítottam, hogy itt parádésakat unatkoznék ott az első sor közepén. De azért úgy tűnik, rám mosolygott a szerencse, a másik suli egész ígéretes. A frappáns Jazzmijn névre hallgat (szójáték: jazz+enyém, és jázmin is egyben), profi a tanár, és mindenki nagyon kedvesen fogadott. Be is iratkoztam egy évre, itt nem cécóznak, nincs havibérlet meg ilyenek, előre kifizetsz egy évet, és akkor biztosan rendesen jársz órára. A kedves fogadtatásra visszatérve, itt tudni kell még, hogy ez Brüsszel mellett van Machelenben, azaz már „vidék”: nem hemzsegnek se a bevándorlók, se az EU-s diplomaták, és magyarok sincsenek minden sarkon - Brüsszelben a lakosságnak kb fele nem belgiumi eredetileg, itt viszont mindenki helyi. Így én kész egzotikumnak számítok, ráadásul ugye makogok valamennyit hollandul, ami pláne érdekes és talán kicsit mókás is nekik :D Jó arcoknak tűnnek egyébként, és nagyon élvezem az órákat. A stílus amúgy kb. jazzbalett, nem áll túl messze a Laukriszben tanultaktól, legalábbis eddig amikor épp nem értettem, mit kéne csinálni, akkor nagyjából eléltem abból, ami otthon rám ragadt :)

Aztán rezidenciám csinosítgatására is sor került, voltam az Ikeában. Kétszer is, mert elsőre túl magas bárszékeket vettem a pulthoz. Most már kezdek megelégedni a lakással, bár még találnom kell valaki szerencsést, aki összeszereli majd a fürdőszobaszekrényt.

Végül pedig elkezdtem a várossal is ismerkedni, most már „itteni lakos” szemszögből. Vasárnap volt egy 3 órás városnéző túra, amit a Bizottság szervezett nekünk, újoncoknak. Az első másfél órában folyamatosan szakadt az eső, aztán mikor páran feladták és hazamentek, gyönyörű napos idő lett. Láttunk pár múzeumot, jártunk az elegáns Sablon negyedben, ahol dizájner-csokiboltok vannak (vissza kell menni!!!), láttuk a régi középkori városfal egy darabját, meg persze a kötelező Grand Place-t és a még kötelezőbb pisilő kisfiút, aki csak mintha még összement volna mióta utoljára láttam. Most szólok, hogy nem érdemes megnézni, meg amúgy se fér oda az ember a turistáktól. Az id.vez. egy jó kedélyű flamand bácsika volt, sokat mesélt Belgium történetéről, meg hogy hogyan is alakult ki ez az egész káosz náluk: hivatalosan kétnyelvű ország (francia-holland), 1 német nyelvű résszel keleten, a főváros meg lényegében Európa – sőt, a világ – olvasztótégelye: a marokkói, kongói, török stb negyedektől pár utcára gazdag villanegyedek, vagy épp uniós üvegirodák, a 27 európai uniós tagállamból érkező tisztviselők ezreivel. Nekem néha az az érzésem, itt képtelenség kiismerni magát az embernek, olyan sokféle az egész.
Tetszik benne egyébként: a cuki németalföldi városi házak (amilyenben pl én is lakom :D), az art deco építészet, a sok park és tó, az hogy sehova nem BKV-zik (bocsánat, MIVB-ezik) az ember fél óránál többet, ja és a boltokban a választék: a kaja alig drágább mint otthon, ugyanakkor minőségi, ugyanez áll a ruhákra :) na és ugye sör és csoki minden mennyiségben, a legfinomabb fajtákból! Az pedig végképp megdobogtatja a kis szívemet, hogy két kedvencem, Amszterdam és London 2-2 órányi vonatútra van.
Nem tetszik: a belvárosban péntek-szombat éjjel térdig jár a szemétben az ember, a metrón nemcsak kéregetnek, de előtte ordítozva szónokolnak is egyet, a közbiztonság kritikán aluli (ha nem tudod, milyen kerületeket kell nagyívben kerülni, kb halott vagy), valamint az, hogy a város jelentős részén a francián kívül semmilyen nyelven nem beszélnek, nemhogy angolul, de még a saját másik államnyelvükön, a hollandon se. Ez a francia meg – bocsánat a kedvelőitől, ízlések és pofonok – végtelenül csúf nyelv szerintem :( egyelőre nem látom, mi tudna valaha is rávenni, hogy nekiálljak elsajátítani, így ilyen téren patthelyzet van. Ha szólnak hozzám, igyekszem mosolyogni, aztán majdcsak elintéződik valahogy a téma :)

Hát itt tartok egyelőre. Egyébként holnap lesz egy hónapja, hogy itt vagyok, és összességében jól elvagyok - ez persze elsősorban a munkának tudható be: nagyon élvezem, még ha néha túl nehéz is, mindent megér az az érzés, hogy végre azzal foglalkozom, amire mindig is vágytam. Ha erre nem itt lenne lehetőségem, akkor biztos hogy soha nem jutna eszembe ebbe a városba költözni, viszont ennek az ellenkezője is igaz: így, hogy emiatt itt vagyok, azért nagyjából egyéb téren is egész jól érzem magam. Sőt, kerek egy hónapos ittlétem megünneplésére holnap ha minden igaz, ismét megjelenik majd egy internetszerelő. Hmm, stay tuned for more stories.

5 megjegyzés:

  1. Na, látom, megkezdted az elvegyülést a helyi népességgel. Legalább ingyen holland leckek is vannak.
    Az IKEAs bárszékek összerakása nagy hadművelet, ha sikerült, gratula!
    Aztán szólj, ha kész a kégli, megyünk csövezni
    :-)

    J. A.

    VálaszTörlés
  2. Bizony sikerült, pedig jó sok csavar volt ám! Aztán szétszedni is sikerült! Az új készlet összerakására még nem volt időm, de ezek után tutira menni fog.
    Igen, a táncsuli az két legyet egy csapásra -nagyon vicces ám hollandul, otthon néha magyarul is elég volt fogni, hogy mit kéne csinálni! :D

    VálaszTörlés
  3. Összement a kisfiú?! Jajj. A sok eső biztos.

    Drágám, mielőtt nagyobb bútorokra beruházol, MÉRD LE, hova kéne berakni és azt is, hogy van-e akkor nyílás a cuki németalföldi házikón, amin átfér. Elég kínos, ha a fél ház azt nézi, hogy a fölső szomszéd bontja a balszélső zárterkélyt mert beszorult a kanapé a lépcsőforduló szögletébe. Még ha tetőtér lennél, akkor a tető egyszerű megbontásával daruval beemelhető a bárzongora, de így..?

    Dizájner-csokibolt? hm...

    VálaszTörlés
  4. A dizájner csokibol szuper lehet. Van ott all you can eat akció? Adni kéne a kisfiúnak, hátha újra megnő. :)

    VálaszTörlés
  5. Edit, irtóra élvezem a beszámolóidat, köszi!!! Kitartás, és vigyázz magadra.

    Dóra

    VálaszTörlés