Atomjó napok

Múltkor eleget ecseteltem, milyen nehéz is nekünk, úgyhogy idejét érzem megint egy pozitív bejegyzésnek, mert azért túlzás lenne azt állítani, nincs arany életem itt.

Először is, isteni hétvégém volt: Dóri barátnőm itt volt nálam Londonból, és jó kis bulit csaptunk négyesben az itteni lányokkal. Ők mindjárt azonosítottak is egy közös ismerőst, akin keresztül rövidesen egy loftlakásban zajló házibuliban találtuk magunkat. Ez így visszatekintve mókás, mert azt sem tudom kinél voltunk, de akkor nem tűnt úgy, hogy ez furcsa dolog lenne :D Onnan végül persze új kedvenc helyünkön kötöttünk ki, ami hivatalosan a Wild Geese Irish Pub névre hallgat, de mi csak Gúnárnak hívjuk :)

Szóval nem unatkozom itt hétvégéken sem, de ezúttal jól indult a munkahét is, bár, inkább csak a hét, mert munkáról eddig nemigen beszélhetünk.

Napok óta azon örömködtem itt, hogy mára végre együtt vagyok beosztva Balázzsal, régi tolmácsképzős csoporttársammal, és hogy milyen szuper lesz újra együtt dolgozni, na meg persze poénkodni, mint a régi szép időkben. A téma elég elrettentő volt, egyrészt műtrágyák, másrészt motorgépjárművek típusengedélyezése villamossági szempontból – fel is keltem szépen 7-kor, hogy becsületesen áttanulmányozzam a témát. Aztán eljött a munkakezdés, és még meg is állapítottuk, milyen szuper napunk is lehetne végre itt együtt, ha nem ezt az anyagot kéne gyűrni egy tiszta depi ülésteremben. Hát, így teljesüljön minden kívánságunk, ugyanis a magyar küldött nem jelent meg (=nem volt kinek tolmácsolni), így szépen elküldtek minket, ki a napsütésbe. Itt alapelv, hogy feleslegesen nem dolgozunk, amivel csak egyet tudok érteni!

Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk az Atomiumba, mondván, még úgysem volt benn egyikünk se, és milyen szép idő van, most jó lesz a kilátás. Hát, tényleg csak addig borult el az ég, amíg fenn voltunk… Egyébként az Atomium olyan, hogy nincs benne semmi érdekes, már ha valaki nem érdeklődik hevesen a világkiállításra készült pavilonok papírmakettjei, meg néhány értelmezhetetlen posztmodern műalkotás iránt. Viszont egyszer meg muszáj bemenni, mert különben mindig kíváncsi marad az ember, hogy mi lehet benne :D Szóval tipikusan ilyen lógós munkanapra való program.

Soha rosszabb hétfőt :)