Halakról

A héten alkalmam nyílt megismerkedni a Tanács halászati munkacsoportjával. Erről az ülésről már rengeteget hallottam, és csupa rosszat – de igyekeztem nem parázni, mondván, a bizottsági sajtótájékoztatóval is az volt a helyzet, hogy hetekig riogattak vele, aztán mikor egyszer oda kerültem, rájöttem, hogy igazából tökjó.

Hát a halas klub az nem tökjó.

Mi magyarok már eleve mínuszból indulunk, mivel nincs tengerünk, aránylag ritkán látunk mondjuk erszényes kerítőhálót, és a Balatonban és környékén is sok minden van, de tüskéscápa biztosan nincs. Az a szókészlet, ami svéd kollégáinknak alap, örülhetünk, ha egyáltalán létezik magyarul. Ráadásul kb az egyetlen halfajta, amit hajlandó vagyok megenni, az a panírozott halrúd, úgyhogy még kulináris ismereteim is a nullához közelítenek.

Az üléshez kb 4 cm vastag iratkupac tartozott, amit már egy nyelven végigolvasni is sok lett volna. Szóval beszélnek-beszélnek megállás nélkül, az se nagyon derül ki, hogy miről, és amikor már úgyis épp elég nehéz lenne átkódolni a dolgokat, akkor rendre bedobnak egy-egy halfajtát, ahol végképp leáll az ember. Mert hát több száz fajt kéne nemcsak egyszer megtanulni, hanem állandóan ismételgetni ahhoz, hogy csípőből ki tudjuk vágni mondjuk, hogy érdes lepényhal. Gondolom mindenki el tudja képzelni, erre mennyi idő van, mikor más napokon meg határőrizetben vagy épp gépjárművekben kell otthon lenni.

Így aztán gyakran nyúltam az utolsó megoldáshoz: elismételni azt a szerencsétlen állatot angolul, hátha a szakember majd felismeri.......... dehát ilyenkor a mélygarázsig szeretne süllyedni az ember. Közben a két kabintárs lázasan keres, hátha még az adott hal tárgyalása alatt megtalálnák a nevét magyarul az anyagban, és akkor diadalittasan bemondhatnánk mondjuk a szégyenkezve ismételgetett "flounder" után, hogy NAGY ROMBUSZHAL!!! :D

Ez halászati ülés így aztán lényegében csinálhatatlan, de az azért érdekes volt benne, és kicsit le is nyűgözött, hogy micsoda külön világ ez az egész. Elképesztő, mi minden van a tengerekben, micsoda tudománya van az egésznek, a hajófajtáktól egészen az élővilágig, na és hogy mi mindenre van szabályozás. A szókincs is ennek megfelelően gazdag: pl. kulcsszó a hálószembőség (mesh size), még ez se mindegy, úgy látszik.

A vita lényege egyébként kevéssé szívderítő: a fő kérdés, hogy ki hol mennyit halászhat ezekből a szegény, kihalás szélén álló állatkákból. Tény, ha egyszer eljutnánk oda, hogy mindet kifognák, akkor többé nem kínoznák szegény tolmácsokat ilyen ülésekkel. De azért ha azokra a gyönyörű színes lényekre gondolok ott Rodosz partjainál, amik a búvárszemüvegem előtt úsztak el, akkor azért inkább azt mondom, legyenek ilyen fejtegetések még jó sokáig.

Ja nagyon jó lehettem, mert jövő héten ismét halászhatok :D