Jó dolgokról

A malévcsőd és a gálafelkészülés idetapasztottak két álló hónapra, és mivel az elmúlt másfél évben megszoktam, hogy ennyi időn át sosem ülök egy helyben, erősen vártam a végét. De ezt is kibírtam valahogy. Sőt, momentán az sem zaklat fel túlzottan, hogy az OTP ugyan visszafizette a malévjegyeim árát, viszont elkavarta a papírjaimat, és most nem tudja magának bizonyítani, hogy jogosan utalta vissza nekem a pénzt. Inkább a röhögőgörcs fog el, ha arra gondolok, hogy ez február eleji történet, holnap meg június van.

A gálavíkend egyébként príma volt, és még vendégjárás is kísérte: Etus barátnőm és az ő Eszter barátnője vették be pár napra a főhadiszállásomat. Kirándulás Brugge-be és a tengerhez, móka és kacagás hajnalig...

Mindez a főpróbákkal és a showval tűzdelve nagyon feldobott a két hónap állóvíz után, de ugyanezzel a lendülettel úgy le is harcolt, hogy hétfő reggel azt éreztem, pihenni megyek be a kabinba, és ahhoz is energiaitalt kell innom, hogy le ne forduljak a székről az átlagos mezőgazdasági birtokméretek ecsetelése közben.

Szuper időszak kezdődött viszont! Először is, innentől újra normálisan időnként járok haza. Aztán vár még rám két táncgála, a leendő belga és a volt magyar sulimé. Ezeken a 3 napos kőkemény Jazzmijn-menet után végtelenül fogom élvezni, hogy nézőként lazulhatok, ha kedvem tartja, szentimentálisan elmerülve a múltamban illetve bepillantva a jövőmbe :P Utána pedig már ott kopogtat a hat napos, középkori tortúrának beillő luxembourgi tanácsülés NYÁR!!! Koncentráljunk a jóra, ugye. Na és mióta a balga egészségügyi ellátóm is kinyögte végre, hogy egészséges vagyok, mint a makk és csak pénzt akartak keresni rajtam, pláne rengeteg energiám van.

Nem is tudom, mit kezdenék magammal, micsoda szerencse, hogy a zilletékesek lassanként megbirkózni látszanak az angol képzésem második felével, a szinkronnal. Pár hete egy szép hétfőn délben minden előzetes figyelmeztetés nélkül egyszer csak megláttam a programomban, hogy másnap kezdjük. Így utólag már látom is lelki szemeim előtt a bürokrácia malmait, ahogy roskadoznak hónapokig az óráim megszervezése alatt, majd megkönnyebbülten fellélegeznek :) Innentől szegény magyar kollégáim bíbelődhetnek a beszédírással, meg szegény angol kollégáim hallgathatják, amit produkálok. A további részleteket majd egyszer-máskor, különben itt a végén még nem lennék hű a bejegyzés címéhez...