Na végül mégsem dobtak ki a tánciskolából, de még a haladó csoportból sem, hurrá. Jó, azért a pénteki óráról való kivonulásom után két nappal megjött a rivalló a tanártól. Facebook-üzenet formáját öltötte, és arról szólt, hogy ő mennyire nagyon nem örült ennek az akciómnak, és most akkor így fogalmam sincs, meddig is jutottak az akrobatikával. Szerintem jobb így. Alig egy szűk órámba került hollandszótárral felfegyverkezve megfogalmazni valami olyan választ, mintha a mesebeli okos lány írta volna: megértő és udvarias legyen, de bűnbánó már ne (bánja a fene), és érje el, hogy ne kelljen ezentúl se szaltózgatnom, de a koreográfiából azért ne tegyenek ki.
Miután ez sikerült, gondolom mondanom sem kell, milyen büszke vagyok magamra :D
Miután ez sikerült, gondolom mondanom sem kell, milyen büszke vagyok magamra :D
Aztán megkaptuk a tudnivalókat a gáláról, papíralapon. Szimpla sorközzel három A4-es oldal, lecke flamand precizitásból. Lesz például színpadbejárás a gála előtt, péntek este. Úgy vagyunk beosztva színpadbejárni, hogy minden csoportnak 12 perc jut, az egyikkel 18:54-kor lesz jelenésem, a másikkal meg 21:28-kor, óramű pontossággal. A gálára vigyünk társasjátékokat meg képregényeket (a belgák kényszeresen rajonganak a képregényekért), hogy lekössük magunkat, amíg nem mi táncolunk. Viszont ne vigyünk se üdítőt, se sportitalt, se csokit, mert még összefoltozzuk a fellépőruháinkat, majd adnak ők vizet mert az egészségesebb, és ha jók leszünk, száraz kekszet is hozzá. Ez komoly.
Mire hazaért velem a 64-es busz, az összes ilyen elmés szabályon végigrágtam magam, sőt, még arra is volt időm rádöbbenni, mennyire nem szeretem ezt a Jazzmijnt most úgy igazából. Na nem a flamand precizitás meg a száraz keksz miatt, az korrekt. Inkább úgy érzem, nem ebben a suliban van az én helyem. A pénteki óra haladó ugyan, de nagyon nem az a stílus amit táncolni szeretnék, mellé legfeljebb feleannyi idős mindenki, mint én. A hétfőin meg jófej felnőtt csoport van, az óra is egész klassz lenne, de rajtam kívül mindenki kezdő (és egyesek kétszer annyi idősek, mint én). Egyre erősebb lett a késztetésem, hogy ősztől táncsulit váltsak. A minap is nekifogtam itthon gyakorolni, de képtelen voltam azt csinálni, amit kéne, arra a világfájdalmas zenére, helyette betettem a Love Dealert és spontán koreografáltam rá egy olyat, amilyet jól esett :P Na és amikor már napok óta ez ment, akkor fel is bukkant egy ígéretes táncsoport-jelölt. Vagy egészen véletlenül, vagy egészen nem véletlenül... hát ennek készülök most utánajárni. Egy netes videó alapján áááh-nekem-ez-kell érzés van, meglátjuk, milyenek fizikai valójukban. Addig meg azzal a fura érzéssel kell együttélni, hogy szinte jobban várom látni egy másik suli gáláját, mint táncolni a sajátomén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése