Párizs ostroma

Nemrég mondták nekem, hogy ha azt nem szeretem Brüsszelben, hogy piszkos, rossz a közbiztonság és a szolgáltatók/eladók harmatgyengén (sem) beszélnek angolul, akkor én Párizsba inkább a lábamat se tegyem be. Nos ennek ellenére vettem a bátorságot, na meg a TGV jegyet, és a hétvégén nekivágtam a dolognak. Egyszer úgyis el kell oda menni, és mi lehetne jobb alkalom erre, mint meglátogatni Petrust, Disneylandben dolgozó barátnőmet?! Gondoltam, legrosszabb esetben – ha tényleg igazuk van az okosoknak – találok egy olyan várost, ahonnan majd szívesen jövök vissza Brüsszelbe, és ez csak jót tehet a lelkivilágomnak. Na, félre a rosszmájúsággal, mielőtt valaki a fejemre koppint (igen Fruzsina, rád gondoltam) :D

Az indulás kicsit hektikus volt, mert előző este volt egy kis mulatozás egy kedves kolléganőmmel, aztán pénteken egész nap polgári jogi ülésen dolgoztam és felelőst játszottam (persze ki más lehetne a Head of Team egy ilyen napon, mint én) így bepakolni konkrétan az ebédszünetben rohantam haza… Aztán késő este, kétórás vonatozás után megérkeztem Marne-La-Vallée-be, ahol rég látott Petrám várt, és ahonnan együtt buszoztunk hozzá Bailly-Romainvilliersbe. (Huhh, már látom, ez a bejegyzés úgy fog elkészülni, mint a Luca széke, mondatonként ellenőrizgetni kell a francia cirkalmak helyesírását a google-ban :D ) Rövidre szabott éjszaka lett ez a pénteki is, mert másnap kora reggel nekiláttunk bevenni Párizst. A kora reggelnek köszönhetően megúsztuk a napközben akár 3 órásra duzzadó sort az Eiffel-toronynál, és egész hamar 276 méterről ismerkedhettem a várossal. Megállapítottam, hogy ilyen távolságból bizony szép. Sőt, csodaszép. De beszéljenek inkább a képek:

Az Eiffel-torony környékének érdekessége, hogy kb 3 méterenként állnak az illegális bevándorlók afroamerikai árusok, minden színű és méretű Eiffel-torony szobrocskákkal. Konkrétan elállják az utadat, sőt szemtelenül be is szólogatnak – Petrust pár perc leforgása alatt kétszer hívták Lady Gagának, ami szerintem nagyon vicces volt, szerinte meg nem annyira :D A fényképezkedés idejére hálistennek nyugtunk lett, mert megjelent a rendőrség, és ennek láttán bámulatos gyorsasággal felszívódtak, akiknek fel kellett.

A kötelező fényképek után megengedtünk magunknak egy kis pihit, sőt, egy kis luxust is: beültünk reggelizni a Trocadero egyik kávézójába. Nagyon rendben volt a bagett, megérte mind a 9 euróját :D

Utána pedig Sacré Coeur, Montmartre, Diadalív, Champs-élysées. Ezen végigsétálva már fájós láb, fél óra heverés a Louvre parkjának füvén. Isteni időnk volt egyébként, 23 fok és tűző napsütés! Némi regenerálódás után bemerészkedtünk a Louvre-ba is, hogy legalább egy szeletét feldolgozzuk, na meg ugye a Mona Lisát kötelező megnézni, mármint ha épp odaférsz a tömegtől. Hát, mondták, hogy nem egy gigantikus alkotás, de valójában még sokkal kisebb, mint amire számítottam. Sebaj, a hozzá vezető folyosón egymást érték a szebbnél szebb, egész falnyi festmények, úgyhogy a kötelező csalódás után is volt még mit nézni. A Notre Dame-mal zártuk (volna) a napot, de azt bizony becsukták az orrunk előtt.

Így aztán visszatértünk Marne-La-Vallée-ba, és vacsiztunk egyet a Café Mickey-ben. Ez egy Disneyland melletti étterem, ahol evés közben élő Disney-figurák szórakoztatják az embert, és lehet velük fényképezkedni is. Nagyon élveztük!

Vasárnap pedig a Disney-világot jártuk kifulladásig – lényegében minden érdekes dolgot sorra kerítettünk, ami tavaly nyáron kimaradt nekem. Voltunk filmvetítéseken, láttunk kaszkadőrshowt, és persze nem hagytuk ki a két itteni kedvenc thrill ride-omat: a Tower of Terror-t és a Rock’n’Roller hullámvasutat.

Vasárnap estére minden energiánk elfogyott, szerencse, hogy a TGV nagyon kényelmes, és már a hazaúton elkezdtem bepótolni a kimaradt alvásmennyiséget.

Isteni hétvége volt, Petrusnak ezúton is köszönöm az összes kényeztetést, kezdve onnan, hogy alhattam a padlóján :D egészen odáig, hogy elintézte a Disney belépőt :)

Párizsba pedig majd vissza kell menni, mert az egynapos maraton azért hagyott még néznivalót, és inkább felkeltette az érdeklődésemet, mintsem elriasztott volna. Úgyhogy (édesapám figyelj, most jön a tanulság, megfeszültem ám, hogy beleerőltessem a kedvedért!!!!! :D) szerintem továbbra sem hallgatok az okosokra.