Az előző bejegyzés címe (Jól vagyok, pihenek és járok haza) erősen ironikus volt, de szerencsére már nem váratott magára sokáig a jó kis bizottsági tavaszi szünet. Szerda este hosszú, tömött sorokban rajzottunk a reptér felé, már nagyjából az sem zavart minket, hogy a belga iskolai szünet miatt alig van busz (a brüsszeli közlekedési vállalattól nyilván nem elvárható, hogy belássa: a reptérre közlekedő delegációkat és tisztviselőket kevéssé érinti, mi van a helyi sulikban épp), sebaj, csak érjünk haza valahogy!
Bő négy nap kikapcsolódás következett. Pénteken hirtelen ötlet nyomán bepattantam apu mellé a kocsiba és lehúztunk a Balatonra. A balatoni kertbe persze mindig jó megérkezni, de amikor adott évben először látom meg az ismerős házakat, fákat, a kerti kutat, a lakókocsinkat, a tűzrakóhelyet, akkor mindig megállok egy kicsit, megrohannak az elmúlt év emlékei, és hogy mi minden változott azóta, hogy utoljára láttam ezt a képet. Az elmúlt pár év valahogy úgy alakult, hogy bizony mindig nagy változások voltak két balatoni szezon közt, és nem mindig kellemesek. Most viszont csak jó érzés volt bennem! Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy a tavaly nyári „énemre” gondoltam a gondtalan balatoni bulikkal, a laukriszes lányokra, na meg Eta barátnőmre (hát igen, változások: azóta ő egyszer csak Angliában találta magát), és arra, milyen is volt előre inni a medve bőrére – nem tudva, mi lesz pár hét múlva, amikor leszáll a gép velem Európa másik felén. Hihetetlen, mi minden történt azóta, mennyire élvezem az új életemet, és milyen fantasztikus emberekkel találkoztam. A kert viszont pont úgy várt, ahogy tavaly hagytuk. Csodás idő volt egyébként, kimentünk a csónakkal, és amíg apu fogott két pontyot, én szépen barnultam, na meg relaxáltam és éreztem, ahogy a luxembourgi tanácsülésen elpattant idegeim a mesés tó közepén szépen összeforrnak :D
A mosoly a hétvége többi napján is megvolt: másnap irány Cegléd és a nagyszülők, terítéken a nagyi csirkepörköltje :P vasárnap pedig anyuval és Anettel kiugrottunk Szentendrére sétálni, marcipánmúzeumozni, na meg a sikátorban lángosozni egyet. Na és előrehozott anyák napját is tartottunk, a Szamos cukrászdában :)
Hétfő este ezek után mérsékelt lelkesedéssel repültem vissza, de szerencsére Fruzsi már itt volt és benne volt egy rögtönzött dvd-zős estében.
A kedd már munkanap lett volna, de nem voltam beosztva, ráadásul végre megfogadtam keresztmamám tanácsát és megnéztem a rendszerben az ülések listáját. Megállapítottam, hogy alig van meeting aznap (gondolom, a küldötteknek nemigen fűlt a foguk idejönni húsvét hétfő este), ráadásul magyar nyelv sehol nem lesz. Ergo úgy döntöttem, meghosszabbítom a szünetet, és elugrok Antwerpenbe vásárolgatni egy kicsit. Nagyon dicsérik az ottani bevásárlóutcát, és bizony okkal: nagyobb, több bolt van, a boltok tágasabbak és jobb a választék, mint Brüsszelben. Kulturáltabb is az egész: nincs az a tömeg, nem jár az ember térdig a szemétben, és legalábbis ezen az egy napon arab bandaháborúkhoz és nagyszabású rendőrségi műveletekhez sem volt szerencsém. És külön élvezet volt végre úgy vásárolni, hogy csak kiszóltam hollandul a próbafülkéből: ugyan legyen már kedves hozni egy M-eset! Brüsszelben belefáradtam már az eladókkal való kommunikációba: nem érti az angolt, nem érti a hollandot, én nem értem a franciáját, és a legfárasztóbb: nem érti, hogy nem értem – ennyi idő alatt már inkább felöltözöm és kimászok megnézni, van-e M-es vagy nincs. Olyan jó holmikat zsákmányoltam, hogy eldöntöttem: innentől csakis Antwerpenbe megyek shoppingolni - oké, messzebb van, de így legalább ritkábban szórom majd a pénzt :D
A következő két hét különleges lesz: bizony látogatóim akadnak majd szép számmal, a munka frontján is lesznek kihívások, szombaton pedig jön a hab a tortára: Jazzmijn Spring Time Show! Szóval úton vannak az újabb sztorik. Addig is mindenki gondoljon rám szombat este 8-kor, különösen a laukriszesek, akik telepátiával egy kis tánctudást is küldhetnének akár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése