2012. április 9., hétfő

Az Ryanairnek dolgairól, minden érintett okulására

Eljött a puding próbája, az evés. A Ryanair innovatív ötleteiről jócskán hallottam már, az állóhelyektől a fizetős wc-kig, aztán épp múlt héten azt volt képes nyilatkozni a vezetőjük, hogy ők bizony egy huncut fillért nem kerestek még Budapesten, és tiszta jótékonyságból üzemelnek nekünk (WTF?). Így nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz húsvétkor egy ilyen jó humorú légitársasággal utazni.

Nem volt kevésbé szórakoztató, mint a nyilatkozataik. Kezdjük az online check-innel, ami felajánlotta, hogy vehetek ülést, ha akarok. Dehogy akarok. Ööö, deamúgy ez miez, hogy a vészkijárati sorokon és a 2. soron kívül már mindegyik foglalt? Itt ez a divat, hogy mindenki ülést vesz 20 euróért? Folyosó melletti 26 órával indulás előtt már nem is volt. Netán túl is foglalták szépen a gépet?! Na, akkor mégis akarok ülést venni, adja csak azt a 2B-t, középső, de legalább ülőhely (ld fenn).

Kitérő, de időrendileg ide kívánkozik: a Ryanairnél tényleg szó szerint kell érteni az 1 darab csomagot: semmi, de semmi nem lehet a kezedben azon kívül, csak útlevél+beszállókártya. Türelmesen végignézik, amint egyesével mindenki betuszkolja a tárcát-kistáskát-újságot a nagytáskába, és áll a sor, szóval érdemes így készülni. És ne dőljünk be: hiába hirdetik nagy betűkkel a shopban, hogy a vásárlás külön csomagnak számít, az a Ryanairre nem vonatkozik.

Beszállva kiderült, hogy a fél gép üres. Egy alkalmas pillanatban kikérdeztem a legvigyoribb, a-gép-mókamestere típusú ír steward fiút, hogy mégis hogy lehet, hogy tegnap az egész foglalt volt, most meg ülhetnék, ahova csak akarok? Íme az okosság:
a) nem volt az egész foglalt, mert a rendszer kizárólag a vészkijárati és a 2. sorokba enged előre foglalni, csak épp ugyanazzal a színnel jelöli a ténylegesen lefoglalt és az egyáltalán nem is foglalható székeket. Tudatlan utas meg megijed, hogy már alig van hely, és gyorsan vesz egyet, jó pénzért.
b) tévedek: nem ülhetnék oda, ahova akarok. Miért is nem, ha egyszer a többi ülés aki-kapja-marja alapon megy? Mert a mögöttem lévő pár sor totál üres, de azokba egyáltalán nem lehet ülni, hacsak nincs tele a gép, különben lezuhan. Na jó, ez úgy hangzott el, hogy nem lesz megfelelő a súlyeloszlás. Még valami orrmotorról magyarázott, de azt nullához közelítő fizikai ismereteim miatt már nem tudtam követni.
Mondtam a kedves ír stewardnak, hogy összegzésképpen:
a) szemét megtévesztő a rendszerük
b) ha én a kedvenc székemre kívánok ülni, akkor tele kell hogy legyen a gép, ÉS a teljes utasközönséggel meg kell érte verekednem a helyszínen, háromnegyed gépnyi utas legyőzésével az 5C-ért labdába se rúghatok,
c) totál feleslegesen fizettem 20 eurót egy olyan székért, ahova nem is akartam ülni.

Mentségére legyen mondva, hogy nem röhögött ki nagyon, sőt keresett nekem egy folyosó melletti helyet a 16. sorban, de mondtam, hogy most már a hátralévő fél órában inkább leülöm azt a 20 eurót ezen a flancos széken :D

A másik meglepetés landoláskor jött: trombitaszó. Ez komoly. Minden alkalommal, amikor időben érnek földet, bevágnak egy harsonázást, és közlik, hogy a Ryanair most is pontos volt, mint az esetek 90%-ában, ezzel megelőzve az összes európai légitársaságot.
A visszaúton derült ki, hogy hogyan is képesek erre a csodára. Laza egy órával a felszállás előtt megkezdték a beszállítást, ami fura volt, de közölték, hogy akinek foglalt helye van, az menjen elsőként, a priority sorba. Oda is pattantam (ha már ilyen balga voltam, hogy kifizettem, vegyük ki a rendszerből, amit lehet). Fél órát várattak, majd kiengedtek az épületből, hogy kordonok közt elgyalogoljunk a gépig. Kordon vége, gép sehol. Ja, ott jön, ott messze! Nagyjából 25 percet ácsorogtunk a placc közepén a hidegben, ezalatt végignéztük, ahogy a gép leszáll, bekanyarodik, kipakolják a koffereket, az érkezők kimásznak belőle, bepakolják a koffereket, megtankol, megszerelik a szárnyát (!!!), és ráérősen lecserélik a személyzetet. Fő, hogy addigra az összes utas ott állt kockára fagyva, így pontosak voltak. Igazán kár, ha ezek után tényleg nem keresnek egy lyukas garast sem, mert született profik ;)

2 megjegyzés:

  1. Jaj, majd lesz ebben is gyakorlatod. Pesten a 2-es terminálon adnak egy zacskót, amibe a kézipoggyászod mellé teheted a vásárolt cuccot, és akkor beengedik. Charleroi-n pedig a folyadékokhoz való zacsi fizetős, azt érdemes Pestről vinni. Állóhely repülőn nincs, azt a Ryan is csak poénból mondta. A pontosságot pedig könnyű elérni, ha az 1:35 hosszú útra 2 óra repülési időt adnak meg. Cserébe nem fizetsz azért, amit nem veszel igénybe, és tényleg olcsó, és tényleg pontos. További jó repkedést! :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, kiveve azt az esetet ha az embernek eleve akkora csomagja van ami csak epp hogy kiallja a meretezo doboz probajat, mert akkor hiaba az ajandek szatyor, tuszkolni kell...

    VálaszTörlés