2012. április 14., szombat

Mégiscsak bajban vagyok?

Egy hónap múlva ismét Jazzmijn-gála, hurrá, lelkesedésem pillanatnyilag a nullához konvergál.
Már az betett neki, amikor kiderült, hogy a balga tánciskola képes volt az eseményt arra a májusi víkendre időzíteni, ami az EU-nál (=egy másik galaxisban) négynapos szünet. Most, hogy nincs esti járat, és átlag hétvégén kb haza se lehet menni, nyilván minden vágyam, hogy 4 napra ittragadjak a kiürült városban. Na, ez még hagyján.

Két csoportban táncolok ugye, a hétfőiben meg a péntekiben, ebből a hétfői laza kezdő, a pénteki meg keményen haladó. Ez kellemetlen, mivel a péntek esti sörözéseket/mozikat/egyebeket még csak kihagyja az ember a nagy célért; a hazautakat, a londoni tanulmányutat és a karib nyaralást már ugye mégsem. A maradék péntekeken meg vagy leesett a hó (=Belgium tánciskolástul leáll), vagy beteg volt a tanár, szóval egészen húsvétig el bírtunk jutni úgy, hogy mutatóba láttam valamit a pénteki koreográfiából.
Lelkiismeretem persze van ám, konkrétan emlékszem, hogy még a Bahamák homokján is azon cirmogtam, mi-lesz-velem-a-pénteki-órán, és komolyan attól tartottam, ki fognak engem tenni abból a koreográfiából.

Csodák csodája nem tettek ki, sőt közölték: a hó meg a tanár miatt elmaradt órákat pótoljuk. Erre tegnap került sor. Húú, duplaóra, most végre mindent jól megtanulok, meg begyakorlok. Nem is gondolok rá, hogy közben csajos estén lenne jelenésem, a cél az cél. Nem lesz itt baj, majd megfeszülök, tudok én olyat, ha igazán kell. Editke, a naiv.

A dupla pótórára a tanár valami elborult ötlet nyomán magával hozta a cirkuszi artista (nem viccelek) haverját (pasiját?). A fellépőszámunkat egészen pontosan egyszer táncoltuk el, aztán artista rövid monológot tartott, miszerint akkor most ő akrobatikát fog nekünk tanítani, majd meredeknél meredekebb gyakorlatokkal rukkolt elő. Na most én egyrészt arra nem vállalkozom, hogy szaltószerű mutatványokban ide-oda dobálgassanak, másrészt másokat viszont sem eldobni, sem elkapni nem bírok (leejteni annál inkább). Egyébként meg kicsit sem érdekel, mit tanítanak az artistaképzőben, mikor a fellépőszámunkból alig tudok valamit, és egyáltalán, hogy jut ilyen az eszükbe, hogy egy hónap múlva gála, és akkor azt kezdjük próbálgatni, ugyan összetörjük-e magunkat? Úgy dühbe gurultam, hogy csak na, alternatívaként meg ugye csak felvillant előttem az a csajos este is. Közöltem a tanárral, hogy szorri, de nekem ez nem megy, és kivonultam az óráról, még mielőtt valaki a szemem láttára (még rosszabb: a kezem közt) találja kitörni a nyakát. El sem tudom képzelni, mit szóltak ehhez, ööö, nem vártam meg.

Hátszóval tegnap este óta mégiscsak úgy gondolom, bajban vagyok ezen a pénteki órán, alig egy hét, és kiderül, mekkorában. Majd megírom, kidobtak-e, a csajos este mindenesetre jó volt (ha bárki kételkedett volna)...

2 megjegyzés: