Karácsony van itt is

Belgiumban a Mikulásról (Kerstman) tudni kell, hogy lovon érkezik, és szerecsen krampusza van (Zwarte Piet, azaz Fekete Péter), ami talán a gyarmati múlt öröksége lehet. A gyerekek nem cipőt tesznek az ablakba, hanem répát a lovacskának, meg tejet a Mikulásnak. Az uniós tisztviselők pedig ilyenkor estéről estére osztályos-főigazgatóságos-bizottságos évvégi vacsorákra/bulikra járnak.

Mi, bizottsági magyar tolmácsok a parlamenti magyar tolmácsokkal közösen vacsiztunk egy libanoni étteremben, ami egyébként az afrikai negyed szívében van. Oda még sose mertem elsétálni, most a taxi ablakából viszont alkalmam volt megfigyelni – többek között – az egzotikus gyümölcs- és fűszerárusokat. A vacsi nagyon finom volt, a libanoniak is kb. trófea-rendszerben működnek, azaz adott összegért tiéd az egész grillpult. A libanoni kaja egyébként szerintem hasonlít a görögre, meg is dobogtatta kis szívemet :) És nem mellesleg megismerkedtem a parlamenti kollégákkal is, akik nagyon kedvesek, bár ahogy elnézem, van egy egészséges versenyszellem a bizottsági és a parlamenti kollektíva között. Pl. a parlamenti kollégák főnökével próbáltam beszélgetni, akiről tudtam, hogy angol, de meglepetésemre közölte, hogy személyes sértésnek veszi, ha nem magyarul beszélek vele, mert ő bezzeg nem olyan, mint a mi dán főnökünk, aki ugye nem tud magyarul (kb. = bánhatod, hogy nem hozzám kerültél :D ). Meg az is mókás volt, amikor pár pohárka bor után pengeváltásba bonyolódott a két klub, hogy akkor hol is művelik igazán a tolmácsszakma legmagasabb szintjeit, finomságait, és melyik is az egyszerű nagyüzem :D

Aztán a Bizottság Welcome Office elnevezésű részlege, amely az újakat hivatott beilleszteni az itteni életbe, és már azt hittem, elfeledkezett rólunk (vagy talán úgy ítélte meg, hogy ekkorra be kellett illeszkednünk) szervezett egy karácsonyi bulit csak azoknak, akik az idén kerültek ide. No ez is jó volt, leszámítva a dj-t, aki szerintem ott látott először keverőpultot életében, és inkább nem is nagyon merte használni, csak úgy rádobta egyik zenét a másikra ahogy volt, hadd trappoljanak a különböző ütemek egymáson. Lehet, ő is újonc volt – remélem én azért már jobban tolmácsolok, mint ahogy ő kever!

A sok derék eurokratát azonban ez nem zavarta, komoly kinézetű öltönyösök-kosztümösök kb. tiniket megszégyenítve ropták. Sajnos a férfi-nő arány kb 20-80% volt, úgyhogy a lányokkal megállapítottuk, hogy a szomszédos Gúnárt (Wild Geese Irish Pub) azért továbbra is jobban favorizáljuk, ott épp ennek a fordítottja. Pénteken meg is néztük, a biztonság kedvéért, de szerencsére nem változott az arány ;-)

Aztán a pénteki buli után nálam aludtak a lányok, majd egy kora délutáni reggelit követően elindultunk felfedezni a karácsonyi hangulatú belvárost. Van itt is karácsonyi vásár, sőt a közepén koripálya, mellette pedig óriáskerék! Utóbbin hatalmasat paráztunk. Történt ugyanis, hogy akartunk egy közös fotót csinálni hárman, ezért egymás mellé ültünk. Így viszont nagyon megbillent a kabinunk, amitől Fruzsi megijedt, és villámgyorsan áthúzott a szemközti padra, viszont ezzel meg úgy belengette az egészet, hogy akkor már az én ereimben is megfagyott a vér. Visszagondolva nagyon vicces, hogy brutálhullámvasutakon edződött Editkének épp egy vásári keréken jut eszébe félni :D

Az ijedségre viszont tökéletes volt a forralt meggysör. Az első korty még rossz, mint a bűn, utána viszont egyre jobban ízlik, és a végén sajnálja az ember, hogy elfogyott!

Aztán besötétedett, és átsétáltunk a Grand Place-ra, ahol megnéztük a karácsonyfát, a betlehemet (élő bárányokkal!!!!!) na meg a fényjátékot a városháza falán. Gyönyörű:

http://www.youtube.com/watch?v=k6i-W1saIpI

Mindehhez pedig igazi ajándék, hogy december 23-ával kezdődően bizottsági szünet van – azaz 22-én este bezárunk, és január 3-áig szépen otthon van mindenki a hazájában, avagy eurokratáknak: a tagállamában :D Nem kell szabit kivenni, és ismeretlen az ilyenkor szokásos „ki lesz benn a két ünnep közt” kezdetű vitadélután is. Szóval 22-én repülök haza :) Folyt köv januárban, boldog karácsonyt a hűséges olvasótáboromnak!

Űrtanács

Tegnap (a hét elején, azaz belga értelmezés szerint szerdán) megjött a mosógép! Nagy öröm ez az egész lakóközösségnek; a mosoda most igazi találkahely lett, amint valakinek van egy itthon töltött 3/4 órája, az egyből tudja, mihez is kezdjen vele: apasztja a szennyeskupacait, na meg bűvésztrükköket gyakorol, hogy a túlzsúfolt fregolin valahogy helyet szorítson a holmijainak. Most, hogy visszaáll lassan az élet a rendes kerékvágásba, előástam azt a tanácsülési beszámolót, amit még a szabim előtt írtam, szóval lássuk az űrtanácsot!

Múltkor űrbázishoz hasonlítottam a Schuman tér környékét, hát, azóta a hasonlóság csak nőtt. Igen, jól látjátok: az Európai Tanács űrpolitikai ülést tartott, és bár több sokat tapasztalt kollégám még nem is látott ilyet, én a kezdők szerencséjével mindjárt megnyertem ezt a beosztást. Pont én, akit épp egy ilyen témájú beszéddel buktattak meg anno 2006-ban a szabadúszó felvételin…

Az űrtanácsra ráadásul miniszteri szinten került sor, ennek minden velejárójával: reggel tüntetés az épület előtt (=eurokrata badge-et jó mélyre a táskába), minden ajtóban biztonságiak (=eurokrata badge-et gyorsan elő), viszont ha már egyenesbe jöttünk, akkor hozzák szépen a teát-kávét, mint a T. minisztereknek.

Az űrtanácsra messze kevesebb időt terveztek, mint amennyi hozzászólás érkezett, így a rohamtempóban felolvasott beszédektől levegőt alig kaptunk (ja, ez már a kiképzés?!). A téma szellemében (mintha mondjuk valami kilövésre várnánk) a képernyőkön stopper mérte, hogy az egyes miniszterek mennyit beszélnek. Az volt a feladat, hogy mindenkinek 3 percbe kell beleférnie, ami gyakorlatban úgy valósult meg, hogy 3 perc alatt felolvasták a 10 perces beszédeiket. Mindenféle szakértőket is meghívtak, akik nagyjából ilyen köbüki-rébuszokban beszéltek, egy mondatban legalább 3 betűszóval, és megfejthetetlen angol kiejtéssel. Az olyan szavakról, mint napkitörés, űrinfrastruktúra, indítóeszközök és társaik, nem is beszélve. Az elnök asszony mint valami NASA-kiképzőtiszt, úgy kiabált, hogy majd beestünk az asztal alá, ahányszor megszólalt. Ráadásul esze ágában sem volt megvárni, hogy a tolmácsolás is átmenjen ugye a maga félmondatnyi csúszásával. Amint a küldött elhallgatott, ő azonnal rákezdte – így a nyelvek közötti kapcsolás miatt általában elveszítettük, hogy kinek is adta meg a szót, és mivel mindenki még hadart is, a kabinban nagyjából olyan eszement kapkodás zajlott, mintha vmi csillagközi ütközetben kéne a hajót irányítani.

Az némiképp csalódást okozott nekem, hogy nem hallottunk izgalmas űrutazásokról, vagy új bolygók meghódításáról, és inkább a szokásos uniós zsargon jött („együtt kell működnünk a versenyképesség biztosítása érdekében” és társai). 

Viszont azért voltak mulatságos dolgok. Azt a napirendi pontot, hogy „világűr az afrikai polgárok szolgálatában”, mindenkinek a fantáziájára bízom, mi jókat derültünk a felmerülő ötleteken. Arról meg nem beszélve, hogy az egyik olasz küldöttet úgy hívták, hogy Pizza, úgyhogy a fent részletezett küszködés közben rendre még a nevetőgörcsöt is le kellett győzni, ahányszor ki kellett mondanunk, hogy „megadom a szót Pizza úrnak”.

Azért legalább mutatóba hozhattak volna néhány jó kiállású, bátor űrhajóst :)

Javíthatatlan...

Azért a jót gyorsan megszokja az ember – itt is azt, ami itt jó, nade otthon is azt, ami meg ott. Bizony, bő egy hetet otthon voltam szabin : ))) Ez mindjárt egy fantasztikus bulival indult Jankáéknál majd a B7-ben, és csupa jóval folytatódott: család, barátok... balett- és színházi előadások, nap mint nap rég várt találkozások, karácsonyi Laukrisz táncverseny, séta a havas Budafokon, utak ide-oda hűséges kis meggypiros autómmal, na meg soksok alvás és pihenés.

Így elég gyorsan elfelejtettem, hogy mikor elindultam innen, nem volt fűtés és víz, valamint bekrepált a ház egyetlen mosógépe, november 25-én büszkén viselve a cetlit, hogy dec.2-án jön a szerelő. Csak zárójelben emlékeztetnék az elmaradott „Keleten” működő 24 órás gyorsszolgálatokra. Áh, mire megjövök, megcsinálják, felejtsük is el.

Aztán eljött a visszatérés. Már a WizzAir is alkotott, 1 órás késésével rávert a 45 perces Malév-átlagra, ráadásul letörtek egy kereket a bőröndömről (most már annak sincs ki a 4…) és náluk nincs reklamáció… Sebaj, rohanás a transzferbuszhoz, tépés befelé a havas autópályán. Bőrönd felvontat a csigalépcsőn, magyar szalámi be a hűtőbe, balettcipő elő a szekrényből, nyomás táncra.

Az első óra második felére értem be, pont amikor kettesével gyakoroltak, és az egyiknek el kellett kapnia a másikat. Hát nekem a tanár jutott párnak, a magyarázaton még nem voltam ott, az ugráson viszont már igen, eredmény: olyat ugrottam, hogy a tanárnak kiment a dereka, és közölte, hogy engem ő el nem kap még egyszer. Nem volt ciki.

Este 11-kor csak sikerült rendesen hazaérni, úgy, hogy már a kabátot is levettem és villanyt is kapcsoltam. Rögtön kiderült, hogy még mindig hideg van – szerencsére csak azért, mert a leleményes tulajom letekerte a fűtést, amíg nem voltam itt. Kocogok a mosodába, hát cetli lecserélődött: „javíthatatlan, a hét elején jön az új mosógép”.

Ma össze is futottam a hölggyel, állítása szerint a hét eleje a belgáknál szerdát szokott jelenteni. A holnapot megvárom, de ha negatív, akkor kénytelen leszek megismerkedni a nyilvános mosodákkal. Szurkoljatok…