Zárjuk ezt az évet is. Totál hihetetlen, hogy ez a negyedik „ilyen”
karácsony, mindig megállok kiszámolni, hogy ha 2010-ben jöttem, akkor… … …akkor
tényleg! Az őszi mélypontokat az utóbbi időben szerencsére felívelés követte:
az Amerika-Hawaii álomutazást már csak az tudta tetézni, hogy közben megjött az
új autóm J
Ha végiggondolom, hogy ez összesen 4.5
hónapba telt, 2 szalon dolgozott rajta (nem tudom, ez rontott vagy javított a
dolgok menetén), és amikor már botrányos volt a késés, akkor kaptam csereautót,
de azt meg sikerült összetörnöm (kerek egy hónapig az anyósülésen jártam ki-be)
akkor asszem elég az hozzá, hogy idegpróbáló projekt volt – úgy a térdműtét
margójára, mintegy lazán odavetve – de most már enyém egy kívül tengerkék,
belül bézs meseautó! Rendes nevén Gyöngyöcske, sőt, a beilleszkedés jegyében belga
neve is van neki, Pareltje. Igyekszem én…
Ami pedig az „ilyen” karácsonyi időszakokat illeti, az idei
azért más egy kicsit: első saját karácsonyfa... <3 Még tavaly, mikor a brüsszeli főtéren
valami üvegtákolmánnyal szúrták ki a szemünket, megfogadtam,
hogy legközelebb, a saját berendezésű otthonomban márpedig lesz fa. Nem érdekes,
hogy két hetet nem vagyok itt, a belgák úgyis már december elején-közepén
díszítenek, hát akkor én is (ld. igyekszem…) és akkor így két helyen is
élvezhetem a szép fákat, kerek egy hónapig.
.jpg)
Amúgy az üvegtákolmányból akkora felháborodás volt tavaly,
hogy idén Brüsszel is kénytelen volt normális fát állítani. Muhahaha. Nyilván
azt is megnéztük, mert ugye a karácsonyi vásárba menés az hagyomány a
lányokkal. Tény, hogy az óriáskerék alól Fruzsi idén először és utoljára;) elérte, hogy felmentsük, de csakis azzal az indoklással, hogy a Tomorrowland-en
már pipáltuk ezt a programpontot idénre (más kérdés, hogy ki mennyire emlékszik rá), na
meg azzal az ígérettel, hogy jövőre megint. Igazából azt kellett volna, hogy én is aláírassak vele olyan papírt, mint ők velem arról, hogy sátorozni fogok a Tomorrowlanden :P Aztán hagyomány még a forralt meggysör
is, idénre meg ezt likvidálták a vásárból, de ilyeneken már nem akadunk fenn, főztünk
magunknak nálam!
.jpg)
A vásárban egyébként is új kattanásunk lett:
forralt fehérbor amaretto shottal benne :P Na és nekem azért a kerék se maradt
ki, Alexandros kapható volt rá.
Munka-fronton a legviccesebb évvégi hír, hogy idén először
megúsztam az éjszakai halászati tanácsot. Ez ugye minden december highlightja,
amikor kb. hajnali 5-ig kell tízujjú nyálkásfejűekről, meg ezerféle, magyar
ember számára megkülönböztethetetlen tőkehalról értekezni. Pláne olyannak, mint
én, aki max a halrudat eszi, annál halízűbbet/halszagúbbat/kifinomultabbat nem.
Nem is értettem egész az ominózus napig, hogy lehet ez, hogy én ebből
kimaradtam, helyette ennek a mezőgazdasági és halászati tanácsnak a nappali
műszakja jutott. De ott és akkor aztán kiderült, kapaszkodni tessék:
idén nappal beszéltek a halakról! Őrület. Gondolom, mély nyomot hagyott a T.
delegációkban (is), na meg a halügyi biztos asszonyban is a tavalyi reggel fél 7-es hazamenésünk, így idén az éjjeli
team kerek 1 órát dolgozott, majd mindenki mehetett aludni. Na, ez az én
formám, most kerültem a nappaliba, ahol idén először reggel 10-től este fél 7-ig
tüskéscápa és társai… Sebaj, jó hír, hogy ezzel vége a litván elnökségnek,
amiből eléggé elegünk volt már (nyext plíz), és jön a görög :) Ami meg majd
meglátjuk, milyen lesz. Alexandros szerint katasztrofális, ő már csak
tudja. Viszont reméljük, majd szállítja nekünk szépen a híreket az elnökséghez
kapcsolódó jó kis görög rendezvényekről meg bulikról.
A jó hírek sorában pedig pillanatnyilag a lényeg: nincs hó.
Ezt otthon karácsony körül biztos nem jutna eszembe jó hírnek nevezni, de itt
maga a zen boldogság – mivel Belgium és repterei 2 cm-től azonnal megbénulnak,
bennem már az évek alatt (hahaha, már ilyet is mondhatok itt…) győzött a
pragmatizmus: vigyenek csak haza. Ott aztán let it snow:
De csak ott!
