Jutalomjáték: Sportminiszteri ülés Magyarországon

A magyar elnökségnek akadnak néha extra örömei is, ilyen az a néhány ülés, amit júniusig Magyarországon tartanak. Na persze kell egy adag szerencse hozzá, hogy az ilyen missziókra pont be is osszák az embert. Nekem eddig egyet sikerült megnyernem: a héten sport-konferencia és sportminiszteri ülés zajlott három napig, ráadásul hétfőtől, azaz prímán elékapcsolható hétvégével. Juhééé:))) 2 napot Budapesten töltöttünk a Corinthia Royal szállóban, a 3.-at pedig Gödöllőn, az EU-elnökségi központban. Mikor megláttam a beosztásomban, madarat lehetett volna fogatni velem, aztán a vigyorom lehervadt némiképp, amikor idővel odabiggyesztették, hogy Head of Team is leszek.

Aki misszión Head of Team, az szinkrontolmács, csapatvezető (ööö, óvodapedagógus…), rendezvényszervező, hostess, telefonközpontos, logisztikai szakember, fényképész és még ki tudja, mi minden egy személyben. El sem tudjátok képzelni, mi mindennel kellett foglalkoznom ez alatt a 3 nap alatt.  Spéci badge-eket és gödöllői transzferbuszt intéztem, kormányszóvivőt győzködtem a tolmácsok ebédidejéről, nyomoztam az olasz delegáció után, nyomást gyakoroltam a tévésekre, hogy húzzanak el a kamerájukkal a kabinok tűzvédelmi menekülési útvonalából, szerelőt kerítettem a német kabin rosszul záródó ajtajához, és ha mindez nem lett volna elég az amúgy is egész embert igénylő szinkrontolmácsolás mellé, még a kollégák végtelen, kiapadhatatlan kérdésáradatát is kezelnem kellett. Döbbenetes, hogy angol, francia és német, sok esetben 20-30 éve a pályán lévő, több versenyvizsgát megjárt kollégák miként képesek óvodás szintre kerülni, amint kiszabadulnak Brüsszelből. Nem tudom elképzelni, mi ébreszthette bennük a gondolatot, hogy pusztán azért mert Head of Team vagyok, bizonyára tudom, melyik kijárathoz fog állni a transzferbusz, milyen töltelék van a süteményben, lesznek-e francia újságírók a sajtótájékoztatón, és a kedvencem: miért van olyan messze a női mosdó?(!!!) Az meg minden értelemben a vég volt, amikor negyed órája álltunk egy helyben a buszra várva, de amint az megérkezett, azonnal jelentkezett nálam a francia kabin egyik 50-es férfi tagja, hogy akkor ő most elmegy mosdóba… Teljesen olyan volt, mintha egy utazási iroda helyi képviselője lennék, akinek egy szertelen, önmagából kifordult turistacsoportot kell valahogy egyben tartani az elutazásig. Sebaj, míg én csendben őszültem, mások úgy érezték magukat, mint valami vállalati üdülésen, szóval az átlagos hangulat azért jó volt!

És hát jutalmak is jártak a dologgal: egyrészt fizetett hazarepjegy, sőt egyenesen business osztályú :) Én ezt egyébként nem tudtam előre, és barimódra csodálkoztam, amikor az online check-innél nem engedett a  4. sornál hátrébb ülni :D A business class azért nem rossz dolog, különösen a Brussels Airlines-nál, ahol az ilyen jegyhez nem csak meleg étel jár, hanem még finom is! És akkor arról a jutalomról még nem is beszéltünk, hogy ezt a munkát otthon végezni, hááááát, azt kell mondjam, már túl jó érzés volt! Valahol végig sajnáltam közben, hogy csak három nap jut belőle, és nem tarthat örökké – egye fene, még az óvodás kérdéseket is vállalnám, ha cserébe Brüsszel helyett visszakapnám Budapestet ugyanehhez a pozícióhoz :S

A gödöllői elnökségi központ pedig egy élmény. A kastélyt és a hozzá tartozó lovardát álomszépen helyreállították, és mindenre gondoltak a berendezésnél: ami nekem nagyon tetszett, hogy a delegációk is saját irodákat kaptak (kettesével – ha lett volna időm, olyan szívesen megnéztem volna, melyik országot melyikkel ültették egy szobába, barátkozni :D), nekünk tolmácsoknak meg volt egy külön termünk számítógépekkel, nyomtatókkal, üdítőkkel, szendvicsekkel/sütikkel, sőt az ebédet is ott szolgálták fel. Minden, amit az elnökség intézett, profi volt – és amikor végigmentem a gyönyörű folyosón, ahol képekben látható a magyar történelem, és mosolyogva jött szembe 27 tagállami delegáció, az bizony eltöltötte a kis szívemet büszkeséggel. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem bántam a Head of Team-séget, mert láttam: megéri a sok-sok kemény munka. Csak pár hónapra vagyunk Európa élén, és jó lesz majd úgy visszaemlékezni, hogy ott voltunk és mindent megtettünk a sikerért.

Tízből tíz az nulla

Mostanában a magyar elnökség és egyéb munkaköri örömök mellett fogászati küzdelmeket is vívok. Ezekkel eleinte nem akartam a kedves olvasóimat untatni, de olyan sztori kerekedett a dologból, amit mégiscsak megosztok inkább, mindenki okulására.

Úgy kezdődött, hogy gyanútlanul bejelentkeztem kontrollra egy brüsszeli magyar fogorvoshoz, panaszom nincsen, de ugyan nézzen már rá a fogaimra, hogy minden rendben-e. A diagnózis: van 10 (azaz tíz) lyukas fogam – pár új, pár helyen meg a tömések mellé van lyukadva. Olyan fogkövem van, hogy hajjajj, már látja is a kezdődő ínygyulladást, aztán több helyen csiszolni kellene, a gyökérkezelt fogamra koronát kellene tenni, na meg ki kéne műteni a bölcsességfogaimat.

Aki ismer és tudja, hogy nekem kis túlzással az is fáj, ha belenéznek a számba, az el tudja képzelni, milyen merev rémületben éltem napokig. Teljesen minimál üzemmódban működtem, addig volt jó, amíg tolmácsolni kellett, mert akkor kénytelen voltam odafigyelni, ez viszont nehéz volt úgy, hogy az éjszakáimat alvás helyett fogászati fórumok rémtörténeteinek olvasgatásával töltöttem.

Egyetlen szerencsém, hogy a fenti menünek nem fogtunk neki ott helyben, hanem elzavart előbb még panorámaröntgenre. Erre az e heti, szép esős vidám hétfő reggelen került sor, hála Istennek nem az ő rendelőjében, hanem a város másik végében dolgozó dán röntgenorvosnál. Így szépen kézhez kaptam a röntgenképet, hogy vigyem vissza a fenti kedves doktornőhöz. Ekkorra már ugye eltelt pár nap, és némiképp magamhoz tértem. Higgadtan már rögtön láttam, hogy a csiszolás és a korona teljesen felesleges, és ettől mindjárt gyanús lett a 10 db lyukas fog is… Ennyi hogy lehet?! Eldöntöttem, hogy a felvétel birtokában megkérdezek legalább egy másik fogorvost is.

Maria ajánlása alapján elmentem az ő belga fogorvosához. Először a röntgenképet néztük meg, itt nem volt meglepetés, a témában folytatott terjedelmes olvasmányaim alapján én is tudtam, mire számíthatok: a 4 db bölcsességfog-műtét az sajnos elkerülhetetlen.

Hanem akkor nézzük meg, mi a helyzet a többi fogammal. Míg elhelyezkedtem a székben, azon imádkoztam, hogy legalább csak feleannyi lyuk legyen, mondjuk 4-5, és ne 10. Nézi-nézi, egyszer csak megszólal, hogy nekem milyen szép fogaim vannak. Mire én:

„Ööö… akkor… hány lyuk van?”

Hát EGY SINCS. És hogy a töméseim milyen szépen vannak megcsinálva, hihetetlen, ő ritkán lát ilyet, hol készültek ezek???

„Ööö… Magyarországon. De biztos, hogy sehol nem kell tömni???”

Biztos. De ez miért ennyire meglepő?

„Ööö… hááát… kaptam olyan diagnózist, hogy 10 helyen kellene fúrni.”

A doktornő csak csóválta a fejét, és igen kulturáltan annyit nyilatkozott, hogy ő mennyire nem szereti, amikor egészséges embereken akarnak pénzt keresni, de látszott rajta, hogy ha most szabadon kifejezhetné magát, akkor kicsit bővebben és választékosabban fogalmazna!

Még hogy 10 lyuk, meg hogy a tömések mellé van lyukadva!!! Egész egyszerűen megállt az eszem tegnap, még este sem akartam elhinni, hogy ezen a bolygón ekkora csalók élnek és virulnak. Úgyhogy mindenki figyelmébe ajánlom a történetet! Édesapám nagyon szereti, amikor van egy kis tanulság a blogom végén, úgyhogy ez azt hiszem, neki való rész :)

Bennem meg egyre erősebb a kísértés, hogy a bölcsességfog-műtétre hazavonuljak – mert ha itt néhány jól megcsinált tömés ekkora lelkendezést vált ki és ritkaságszámba megy, akkor ezt a horrorfilmbe illő procedúrát lehet, inkább a világhírű magyar szakemberekre kívánnám bízni. És hála egy nagyon régi, nagyon kedves, mellesleg 15 éve nem látott barátnőmnek, aki időközben még meg is nyugtatott, nemcsak a bátorságomat szedtem össze, hanem már jó referenciám is van.

De könyörgöm, azért nem mindegy, hogy mellé 10 fog ide vagy oda!!!.... Szóljatok hozzá, hogy mik vannak.

Buliszezon

Sűrű időszak volt mostanság, úgyhogy ideje egy kis összefoglalónak. 30 évessé válni egyszer is bőven elég, ehhez képest két bulival is sikerült megünnepelni. Otthon kezdés a jól bevált Café Vianban, majd folytatás a B7-ben. Fantasztikus volt, és pont úgy éreztem magam, mint a korábbi szülinapjaimon: mintha el sem jöttem volna közben!!! Hiába, az igazi barátokkal mindig ott folytatja az ember, ahol abbahagyta.

Aztán egy hétre rá házibulit tartottam itt Európa szívében, az is jó volt, voltunk szép számmal, na és a táncolás sem maradhatott el, erre természetesen a Gúnárban (Wild Geese Irish Pub) került sor. Asszem a lakásban még két nap múlva se volt rend, de megérte :) Olyan jó, hogy itt is annyi jófej emberrel vagyok körülvéve! Egye fene, így nem is rossz kétszer 30 évessé válni.

Aztán most hétvégére egyszer csak bejelentkeztek a kedves amszterdami barátaim, akiknél Évivel voltunk egyszer négy napig Amszterdamot nézni, hogy akkor ők meg most jönnének Brüsszelt nézni. Hmm, szuper, örültem is nekik nagyon, csak hát én addigra már elígérkeztem péntek estére: bizottsági magyarok kibérelték a  Magyar Intézetet és farsangi mulatságot szerveztek. Így aztán mentünk együtt: Vali mint boszorkány, barátja Robin mint rendőr, én meg balerinaként feszítettem :) Beus Piroskának öltözött, Fruzsikám pedig megnyerte a jelmezversenyt, mint Minnie Mouse! Bár nem volt semmi az a lány se, aki újrahasznosított bizottsági dokumentumként jelent meg. Hm, asszem ilyenkor kell innen elmenni szabira, ha már ilyen ötletei támadnak az embernek :D

Boszi, Piroska, Minnie és a balerina:

Alább a három nyertes: Minnie Mouse, a jógi és az újrahasznosított bizottsági dokumentum

Szuperjót buliztunk együtt, na meg persze a hétvége további részében ugye néztük Brüsszelt. Elzötyögtünk az Atomiumhoz, de mire felmentünk, beborult – én ezt másodszor játszom el, úgyhogy itt jelzem, aki még jön hozzám és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy 11 euróért fél órát sorbaálljon a lifthez és felmenjen egy zsúfolt, halsütöde-szagú építménybe amiben nincs semmi, és ami még kilátónak is gyenge, azt majd jól megvárom lent.

Viszont határozottan érzem, hogy egyre belgább vagyok. Nem csak azért, mert két napot csevegtem végig hollandul - jajh de ügyes vagyok :) - hanem a tegnap délutáni menü miatt is: sült krumpli, gofri, sör. Ebben a sorrendben. Rámfér a hétfői táncóra.