Még egy kicsit az Ijse-n túlról

Kedves kollégáim rendre olyan kérdésekkel fogadnak a kabinban, hogy milyen a vidéki élet, és hogy tartok-e már marhát. Azért Overijse (az egyik legtehetősebb Brüsszel környéki kisváros) mint a vidéki élet színtere… hmm. Nem annyira marhát divat itt tartani, mint inkább lovat, úszómedencét, meg oldtimert. Vagy egyéb luxusautót, például cabrio-t, amit a belgiumi időjárás mellett egy év alatt úgy két hétig lehet kihasználni. Én egyelőre e divatos hobbik egyikét sem űzöm. Lovat vagy úszómedencét legfeljebb a lichthofban tarthatnék, de az alattam lakó 80 éves néni valószínűleg egyiket sem nézné szívesen a tetőablakán át. Oldtimerem meg pláne nem lesz, egyelőre Meggyecskémet se tudom hol tartani.

Mostanra kiderült, hogy két szempontból nyúltam mellé a lakással. Az egyik a harangozás, a főtéri templomból jön, tőlem úgy 3 háznyira. Nem hinnétek, de szörnyű. Negyedóránként kongatnak: negyedkor egy bimbamm, félkor kettő, háromnegyedkor három, egészkor pedig négy plusz annyi ahány óra van. Mindezt éjjel-nappal. Igen, hajnali negyed 3-kor és minden egyéb elképzelhető időpontban is. Ehhez jönnek a hétvégék: misék és a többi, ilyenkor időnként úgy másfél órán át küldik megállás nélkül. Boldogan cserélnék autópályára, repülőgépekre, vagy hasonló kellemes morajlásra, de most már ez van. Állítólag meg lehet szokni, bár én inkább azt látom, hogy ha eleve kipihent és nyugodt vagyok, akkor nem zavar, viszont amikor épp nem alszom a stressztől, és pattanásig feszülnek az idegeim még az aznapi vagy már a másnapi munkától, olyankor ez az állandó kongás még kategóriákat képes a helyzeten rontani.

Másik mellényúlásom a parkolás. A sikátorban, ahol lakom – a Taverna, a Szőlőmúzeum (nem röhög!) és a Parókia (mondom!!) Bermuda-háromszögében – annyi időre is főbenjáró bűn megállni, hogy vészvillogóval felcipeljem, amit fel kell. Bűnözök is rendszeresen, amikor pedig megáll mögöttem a rendőr, príma nyelvgyakorlási lehetőség kimosolyogni az ügyet. Aztán a környező 5 utcában 1-3 órát lehet állni, papír órával az ablakban. Jöttmenteknek 1-et, helyi lakosoknak 3-at. Egyelőre nem merem helyi lakosnak nyilvánítani magam. Egyrészt tippelni sem merek, hogy az Unió illetékes bugyrából vajon mennyi ideig utazik a lakcímátírásom, mire elér az overijse-i városházára, de ha át is ért már, akkor se nagyon kalimpálhatok, tekintve, hogy Meggyecskének nincs belga rendszáma (azt a procedúrát ezért a pár hónapért, a kis drága nyári hazaköltöztetéséig, még véletlenül se!). Meg ugye 3 óra parkolással sem megyek semmire. Így aztán egyelőre, amíg szerzek valahonnan egy kiadó garázst, a város túlsó végén állok egy parkolóban, ahol nem sok rálátásom van a fejleményekre.

Márpedig pezsgő egy város ez az Overijse, sosem tudni, melyik esős szerdai napon találnak olyan biciklis felvonulást tartani, hogy értsd és mondd az egész várost lezárják. Két hete először alig jutottam el munkába, mert áthelyezték a buszmegállót. Aztán mégis eljutottam, és horror napom volt, de ez nem elég: hazafele az út felénél kitessékeltek a buszból, mert minden le volt zárva, gyalogolhattam haza egy órát. Na az igen jókedvű sétám vége felé hirtelen belém hasított, hogy ajjajj, akkor azon a téren is happening van, ahol a Meggy áll, ajjajj, tuti elszállították, végem, 300 euró lesz kiváltani valami világvégi parkolóházból, meg akkor mindjárt másik 300 euró a büntetés a magyar rendszámért. Síkideg voltam, mire a térre értem, és mit látok?! Mindenütt hotdogsütők, biciklimosók, kamionok…. és az egész közepén, egyetlen, ismeretlen okból kegyelmet kapott személyautóként, Meggyecském vigyorog nagy boldogan :) Azért visszanézném felvételről, ez hogyan is történt… „Áh, külföldi, valami szerencsétlen turista, ne vigyük el, sose találja meg, te, Jens, inkább építsük köré a standokat”?!

Öntapadós tapéta

30 perc alatt feldobjuk, majd az éttermi vacsora és a buli előtt még megnézünk egy filmet. Bejelöljük a falon, hol kell kezdeni. Hol a rotring, nem jó, hol a radír. Első csík. Illesztjük a bejelöléshez, nem is látok oda fel, vagy fenn nem vízszintes, vagy oldalt nem függőleges, biztos ferde a fal, most tőled nem látom, jó lesz így. Nem férek oda a saroktól, csak fogjad, majd én bemászok alá. Nem húztunk le elég hátlapot, nem lehet odanyomni, várj visszamegyek alá, íííí odaragadt ferdén. Próbáljuk meg visszatépni, hanghatás horror, el fog szakadni, előlről az egészet, illesztés a kezdőponthoz, hátlap nélkül, ragad eszméletlenül. Hol az a bigyó, amit a buborékok kisimításához adtak, „nagyon könnyű felrakni” vigyorral a fejükön, megvan, fogjad, majd én simogatom. Nem jó, nem érem át, cseréljünk, neked hosszabb a karod, jaj megint odaragadt, visszatépjük, legalább ne adna ilyen hangot, újra. Második csík. Hol a mérőszalag, az előbb még itt volt, nem jól raktam oda, illeszd te inkább, jé, nem egyenesre vágták, nem baj, szemre vízszintes, fenti kör előlről. Óh jajj a konnektor, várj, kivágom, hol a sniccer, odaragadt ferdén, visszatépjük, aha nagyon könnyű felrakni, hogy ez hogy nem szakad el. Filmet már biztos nem nézünk. Harmadik csík. Majd taxival megyünk vacsorázni, elszúrták a mintát ***, vagy a tapéta tetejét illesztjük a második csíkhoz, és akkor a fűszál szünet után folytatódik, vagy a fűszál klappol és az egész teteje kezdődik centikkel alacsonyabban, mennyibe is került, lerohad a karom, ilyet se veszünk többet, legalább hívjuk fel a többieket, hogy rendeljenek nekünk. Klappoljon a fű és majd levágom az első két csík tetejét, nem, mégse, olyan lesz, mint az ökörpisi, illesszük a tetejét, messziről nem fog látszani a fű, istenem csak legalább függőleges fehér csík ne legyen a kettő közt, és te még hajat akarsz mosni. Ferde a fal, függőleges fehér csík van a kettő közt, visszatépjük, simogasd a buborékokat, soha nem készül el, ****. Negyedik csík. Sokkal szélesebb, mint a megmaradt falszakasz, vágjuk le előre, jelöljük be a hátulján, hát hülyék vagyunk, ******, amikor majd megfordítjuk, pont a másik végéből kéne levágni, mint ahova hátul bejelöltük. Paszírozzuk inkább be a sarokba és úgy vágjuk le, így nem lehet lehúzni a hátlapot, vágjuk le nagyjából, aztán majd korrigáljuk, nem férek oda a saroktól, ******* odaragadt buborékosan, visszatépjük, atyaég magához ragadt, most mi lesz, nem jön szét, na most fog elszakadni, de mégse, ja hogy éhenhalsz, vajon meddig van nyitva a főtéri krumplizó. Nem hiszem el hogy van még két konnektor, várj, kivágom, túl nagyot vágtam, nem baj, kipótolom a kivágott részekből, hol a ********ban van az a darab ami ide hiányzik, rezignáltan vagdosom a sarokban a fölösleget, kész van, legalább bulizni eljutunk, ránk fér, nem hiszem el, hogy ez lett a legráncosabb, mire bele kellett volna jönnünk… mit csinálsz te odalenn... ja hogy van itthon pezsgő?! :)