Kicsit ambivalens napom van. Egyrészt nyertem egy Nobel béke-díjat :) másrészt viszont két álló hete beteg vagyok, és mára elfogyott minden gyógyszer is, amit határokon átnyúlóan mobil európaiként itt-ott felleltem. Mivel még mindig köhögök, mint az apaszamár, rá kellett jönnöm, milyen okos az édesanyám (nem kellett volna félbehagyni a gyógyszert amikor jobban lettem) és a kabinfőnököm (nem három napra kellett volna betegszabadságra menni). Most már csak azt remélem, a többiek is mind okosak, akik egyhangúlag a gyömbérteára esküsznek, meglátjuk, hogy meggyógyít a hétvégére, vagy az ügyelet süket füleibe köhöghetek majd.
Nézzük, mi újság az EU szívében. Barroso megtanult hadarni, ráadásul új ötlete, hogy videokonferencián beszélget közvetlenül az európai polgárokkal, mi meg tolmácsoljuk. A ciprusi elnökség sajnos túl gyorsan telik, mert utána az ír jön. Viszont az angol kiképzőim mostanában valahogy kitalálták, hogy jó vagyok, és csupa szépeket írnak rólam. Most már igazi üléseken gyakorlunk magyarról angolra, és eddig a sors kegyéből egyetlen csinálhatatlan magyar hozzászólásba sem futottam bele, úgyhogy végre kezd önbizalmam lenni a dologhoz. Voltak szabadúszó tolmácsvizsgák nemrég, a 18 jelöltből 1 (azaz egy) át is ment - áh, nincs már itt semmi szigor :D - úgyhogy lesz új kolléganőnk is. Az elmúlt néhány hétben pedig a téli angliai tanulmányutamat igyekeztem tető alá hozni, mostanra úgy tűnik, át is ment, úgyhogy a hosszú brüsszeli ősz során a bő 5 hetes téli "vakációm" tartja bennem a lelket.
Táncon megkaptuk végre a fellépőcsoportos edzések időpontjait. Mivel alkalmanként bő egy percnyi koreográfiát kell majd megtanulni, hiányozni lényegében nem lehet, persze a fele olyankor van, amikor alapból nem lennék itt -> újratervezés. Nyilván azért volt jó előre méregdrága Brussels Airlines jegyem, hogy vasárnap hajnalban Ryanairrel ügessek vissza, de a próbaidőm gondolata kellően rémisztő ahhoz, hogy komolyan vegyem a dolgot. Mérföldkő ez a tánc most annyiban, hogy ez az első olyan dolog ideát, ami kicsikarta belőlem, hogy bármilyen áldozatot hozzak érte (a munkát leszámítva persze, de az más, azért jöttem), például kevesebbet legyek otthon. Meglátjuk, mi lesz belőle, de azt hiszem jót fog nekem tenni, ha elkezdek egy helyi közösséghez is tartozni, és a menza barátságtalan konyhásnénijei után megismerek, esetleg megszeretek barátságos belgákat is.
Ha már Belgium: épp választási kampány dúl. Jönnek is a postaládámba a teljes politikai paletta szórólapjai. Érdekessség, hogy itt a választási plakátokat nem lámpaoszlopokra meg random üres felületekre nyalják fel, hogy aztán a jövő tavaszi eső se bírjon el velük, hanem magánterületen virítanak: privát kertekben a kerítéshez közel, sőt, autók (!) hátsó ablakában. Döbbenet - el sem merem képzelni, mi lenne otthon azzal az öt percre magára hagyott autóval, amin bármilyen párt logója látható. Pedig Belgium sincs éppen jóban saját magával, konkrétan a kettészakadás határán van már évek óta. Itt nem csak jobb-bal és ezek változatai küzdenek, hanem mindegyikből van flamand és vallon változat is, ember legyen a talpán, aki követi, hogy akkor végülis ki kivel van. Egyébként az otthon nagy port kavaró regisztráció itt is él, ráadásul ha egyszer regisztrál valaki, akkor meg egyenesen kötelező szavaznia. Ha nem tud, akkor meg kell hatalmaznia valakit. Ha ezt se teszi, akkor pénzbüntetés, vagy elzárás, vagy valami ilyesmi. Külföldiek is választhatnak, sőt választhatók, az egyik kerületben még magyar jelölt is van. Ezt azért egyelőre kihagyom, ennyire még messze nem vagyok helyi lakos :)
