2014. január 15., szerda

Kalimera

Az ünnepek leple alatt már meg görög elnökség lett. Alexandros nagy erőkkel reméli is, hogy mivel munkában naphosszat görögül karattyolnak nekem, hátha egyszer már megnyilatkoznék én is ezen a csodanyelven, de továbbra is három szót tudok, és abból is csak kettőt merek kimondani. Meg nem is várok nagy javulást, mivel nem a görögöt tanulmányozom egész nap, hanem amit az angolok ügyeskednek belőle. Hacsak nem annyit, hogy a harmadikat, amit tudok (köszönöm), a félév végére majd ki merem mondani, napi 40 meghallgatása csak elég lesz a megfelelő kiejtéshez.

Ma mondjuk a németek ügyeskedtek görögből, ami rám nézve már önmagában sem jó hír, mellé magyarról angolra meg egyedül voltam (ez a mellékhelységig se menj, ha mégis, akkor fuss az életedért műfaj). Nagyjából félóránként jött is a villámcsapás magyarról angolra, miközben a napi főtevékenységem meg németből magyarítani a görögöt. Ilyenkor estére jó, ha a nevemet tudom. Az elnökség mediterrán lazasággal indított, először ők késtek, aztán a dokumentumok. Az meg egész nap teljesen zavaros volt, ki kapott éppen szót, mert ugye még nem ismerjük fel egyből (görögből) az országneveket, és mire a megfelelő nyelvre kapcsolunk, már lekéstük az infót. Valami titokzatos módon még az is előfordult, hogy akit az elnök mondott görögül, akit a kolléga németül, és aki végül beszélni kezdett, az három külön ország volt :D Anno Krétán a szerpentinen nagyon jót tett az idegeimnek egy kis pohárka raki, igazán osztogathatnának az üléseken is. A két kollégámét is megittam volna, mert ők anélkül is bánomisén, fő a nyugalom üzemmódban voltak, amivel engem valahogy csak még tovább idegesítettek.

Egyébként görög barátaink már azzal is fejtörést okoztak, amivel eddig még senkinek nem sikerült, azaz a saját nevükkel. Helyenként Greek Presidency-nek hívják magukat, helyenként meg Hellenic Presidency-nek. Mindenki találgat, az utóbbi miért, és akkor melyik a hivatalos. Érezzük mi, hogy a hellenic mennyivel elegánsabb, na de mégis. ;) Tegnap este neki is szegeztem a kérdést Alexandrosnak, hogy akkor what the hell should I call them? (igen, elég satnya angol nyelvi humorral, idegennyelvű kapcsolatban azt is értékeli az ember, ha akár ilyen jut). Zavaros történelemlecke után sokára eljutottunk valami olyasmihez, hogy a Greek kifejezést a törökök erőltették rájuk, és ezért szeretik jobban a Hellenic-et. De leginkább elég mamlaszok voltak, hogy ilyen zavart keltettek, döntötték volna el, hogy melyik, és akkor írják azt mindenhova. Szórakoztató félév lesz ez így, házi kommentátorral.


Az új dekor a Tanácsban. Az elnökségi logó egy vitorláshajó, ami az EU betűszót formázza. Végre egy ötletes, kedves és vagány logó, ezért pirospont! :)



2014. január 6., hétfő

Soknyelvű cserebogarakról

Brussels Airlines, január 5. vasárnap este. Agyonzsúfolt gép, zömében az ünnepek után ismét nyugatra vonuló magyarok, pár kolléga, meg néhány hazánkba tévedt, többé-kevésbé másnaposan hazafele tartó belga turista. Sok unicumos üveg, szalámi, miegymás, alig bírunk felszállni – a sorban előttem álló srácnál 34 kg-s bőrönd volt, külön eljárást indítottak az ügyében. Mögöttem a gépen magyar család két kislánnyal, egyik sem több hétévesnél. Leszállás, mondják a szokásos szöveget, először franciául.

Édesapa oktatási céllal elismétli egy részét lányainak, akik kijavítják:
-          Apa az nem túú hanem á túú!

Jön a szöveg hollandul is, apa folytatja:
-          Tot ziens! Ugye, tudjátok már, az mit jelent?
Lányok csengő hangon:
-          Hát persze, azt, hogy good-bye! (!)

Apa feladja, a pilóta meg rákezdi angolul, közben javítva magát:
-          The temperature in Brussels is eight degrees Celsius. Er, sorry, six degrees Celsius.

Kislány legyintve kommentálja:
-          Összevissza beszél...

:D

Hát ilyen gyerekek nőnek itt.

Alig 24 órával később, Albert Borschette kiképzőközpont, hétfő este. Egyhetes intenzív némettanfolyam első napja, este fél 6 felé jár, aki még nem aludt el, az nagyon menne a dolgára, mert tegnap éjjel esett vissza és nincs otthon kaja se. Az előadó is tűkön ül (ő is, és nála sincs), de nem, nem megyünk sehova. Néhány 7 nyelven beszélő - igen, ezt szó szerint kell érteni: anyanyelvén kívül 6 másik nyelv bármelyikén rákezdi valaki, hogy mondjuk sertéspestis, elévülés, fafúró poloska, vagy többéves pénzügyi keret, és ő meg se rezzen, már vágja is - okos kolléga még képes fél órán át mélyreható kérdésekkel bombázni az előadót, meg persze a teremben tartani mindenkit. Németül persze, ami nekik az ötödik nyelvük, de úgy beszélik, mint én a másodikat. Eszembe jutnak a kislányok a repülőgépről, és már látom, miből lesz a... lásd cím...

Azért nem bánom, hogy nem itt nőttem fel. Azt a kis lemaradásomat meg csak elkendőzöm ezentúl is valahogy. Szerencsével vagy szorgalommal, amelyik épp adódik.