Tavaszi egyveleg

Itt a mi kis eurobuborékunkban egyértelműen a tavasz a legjobb időszak. Egyrészt általában nincs nyár, másrészt meg ugye amikor van, akkor se vagyunk itt. Április-május táján viszont megfigyelhető egy meleghullám (olyan tizen-huszonpár fok és néha napsütés is), ráadásul ünnepek is vannak, húsvét és pünkösd mellett az EU-t alapító „Szent” Schuman napjának is örülhetünk. Ilyenkor két dolog dívik itt leginkább: kirajzani hosszú víkendekre, meg az itt is értékelhető időjárásra tekintettel vendégeket fogadni és kirándulgatni. Nálam idén a húsvéti Budapest+Balaton után Athén, majd Hollandia volt műsoron. Előbbi szuper volt, kóstoló a nyárból, vitorlázás apuval, és sok-sok pihenés otthon. A középsőt, Athént, kedves történetnek köszönhetem, ami még az előző lakásba datálódik. Az ott fölöttem lakó görögök révén ismerkedtem meg Alexandrosszal, aki aztán egy ponton visszavonult Görögországba katonának 9 hónapra, majd mikor ezzel végzett, úgy gondolta, hátha lenne kedvem arrafelé utazni (történetesen volt…), és akkor megmutatná nekem a görög fővárost pár napban. Athén fantasztikus hely, pláne, ha nem akármilyen privát idegenvezetője is van az embernek ;) Ezután nem sokkal jött Hollandia, amit csajos ereszdelahajamnak szántunk, csak úgy jött ki a lépés, hogy pont addigra mindenki hullafáradt volt a munkától és egyéb fennforgásoktól. Így magunkhoz képest igen szolidak voltunk, sosem hittem volna például, hogy utolsó amszterdami esténken pizsamában fogunk Lúdas Matyit hallgatni youtube-ról. De azért persze alakítottunk, a hasgörcsig-nevetés garantált volt már az első perctől, amikor útnak indultunk Meggyecskémmel, 5-en (!).

Így aztán Európa szívében nem is sokat voltam egészen egy héttel ezelőttig. De most már visszatértem, meg visszatért az esős évszak is, sőt, visszatért Alexandrosz is. Egy hétig lakott nálam, álláskeresés fedőnév alatt. Ez általában úgy nézett ki, hogy amikor hazaértem délután, még pizsamában lófrált, majd estefele nekivágott a városnak kávézgatni, vacsorázni meg koktélozni. Eleinte kicsit szkeptikusan szemléltem ezt az aránylag mediterrán módszert, de hát ettől jó a nemzetközi környezet: az ember megismer sokféle mentalitást, így bővül a látóköre, és nem lesz olyan korlátolt, hogy az álláskeresésről kizárólag napközbeni, öltönyös interjúk jussanak az eszébe mindenféle rideg tárgyalókban :D

Az eredményt majd meglátjuk. Mindenesetre közben sem unatkoztunk. Hála Istennek a Tanács személyzete két napig sztrájkolt (valami őrült szerencsém van ezekkel, a múltkor mikor édesapám jött, akkor a Bizottság adta fel) így a munka leredukálódott egy kezelhető mennyiségre. Volt viszont táncfellépés, előtte rengeteg kőkemény próbával, meg a helyszínen többrendbeli viszontagsággal - kb. ilyen árokparton, meg görbülő úttesten kellett táncolni, illetve aszfalton, ahol egyet is elég forogni, nemhogy kettőt. Ja meg időnként jöttek közben kutyák, bringák, rendőrök, és még a volánbusz is (utóbbi megállt, és megvárta, hogy befejezzük a táncolást!!!). De nagyon megérte, nem csak mert nagyjából jól sikerült maga a tánc, hanem mert így részesei lehettünk egy Igazi Flamand Falusi Mulatságnak is. Bakenbos-ban volt, magyar füllel már ez is vicces.  Hát még a bolhapiac, a sramlizene, meg a többi… Erről már beszéljenek a képek :)

De még előbb, el ne felejtsem: bekerültem a zújságba. A helyi kiadásba... Komolyan... Őrület. Nézzétek:

http://www.nieuwsblad.be/article/detail.aspx?articleid=BLMVA_20130519_001&pid=2479615