Nemcsak szerelőbrigádból jutott nekem kitűnő, hanem
költöztetőbrigádból is. Úgy kezdődött, hogy két hete szombaton átjöttek a lányok, hogy
összekapkodjunk pár doboznyi holmit, és
kiugorjunk megnézni, hogy is fest félig bebútorozottan a csodalakás. Közben Fruzsit
úgy elkapta a hév, mondván, rakjuk tele akkor már rendesen mindkét kocsit, hogy
totál ki kellett fosztani az egész régi lakást. Még olyasmit is elhurcoltunk,
ami nem az enyém, illetve szombat este ott álltam egy szál partytáska nélkül -
maga a tragédia… ;)
Ha már szombat este, a csúcstalálkozó utáni kiborulásom és a
költözés közt mi is lehetne prímább elfoglaltság, mint egy kis önkéntes
önkéntelen munka?! Belgiumban hagyomány, hogy helyi sportkörök évente kajáltatós-itatós
bulit tartanak a környékbelieknek, a bevétel pedig a csapaté. Na erre az én
táncsulimnál a fellépőcsapat tagjai vannak besorozva, csak arról
nyilatkozhattunk, hogy mit szeretnénk csinálni: sajttálak összekészítése,
felszolgálás, asztalleszedés, pultozás, stb… Úgy voltam vele, ha már nem
költözködöm / nem az idegeimet regenerálom, hanem totál kizsigerelten ingyen
dolgozom még pár órát, akkor már legalább legyen kövér az a lúd, és tanuljak
meg igazi belgáktól sört csapolni - így pultosnak álltam :) A számítás bejött,
a sörcsapoló vb-t ugyan még nem nyerném meg (mert ilyen is van ám, és persze
belga a világbajnok), de már tudom, hogyan lehet ügyeskedni azzal, hogy mennyi
legyen a hab, és azt is, hogy ha Jupiler-t töltök, akkor a poháron lévő bika
hasánál kell kezdődnie :P
A verkli ezeknek a fontos információknak a birtokában ment
tovább. Még két kör Ikea, ebből egyszer tévedtem csak el, de az súlyos volt,
megnéztem a kelleténél kettővel több várost :D Aztán még egy kör szerelés,
hűtőszállítás, mosógépvásárlás és egyéb intéznivalók tömkelege, a
lakcímátírástól kezdve a 8 köbméter ikeás papírdoboz elszállíttatásán,
gázórákon és bankügyeken át az olyan apróságok beszerzéséig, mint evőeszközök. Ha
belegondolok, hogy mikorra lesz még függönyöm (méretre varrva?!), TV-m,
buszbérletem és hasonló kényelmi cikkeim, meg a Meggyecskének overijsei parkolóhelye
(nem untatok vele senkit, gordiuszi feladvány), akkor úgy tűnik, ennek a
projektnek csak kezdete volt, a vége ködbe vész.
Aztán most vasárnap átugrott Fruzsi és Böbe, és közös erővel
rendbetettük a konyhát. Hétfőn meg kegyes volt hozzám a sors (=a
beosztástervezők), offon voltam, így odaálltam Meggyecskével a régi lakás elé,
és besöpörtem, ami még maradt: hihetetlen, ez volt a negyedik tele autó, és nem
sokon múlt, hogy ne férjen be! Sok tanulsága van egy ilyen költözésnek, de a
legfőbb az, hogy nagyjából kétszer annyi cuccunk van, mint azt akár a
legreálisabb pillanatainkban gondolnánk.
De péntek óta az új helyen alszom, és végtelenül nagyonnagyonnagyon szeretem! És
lassan már a legjobb rész következik, a dizájn! Félkész állapotokat nem
akartam publikálni, de aztán tegnap elhalasztották a retúrvizsgámat most péntekről március
4-re (pedig sejthetitek, milyen király időzítés lett volna a most péntek, jó ha zoknit találok, nemhogy vasalt blúzt, meg nyilván gyakorolni is tengernyi időm volt...) - na és ettől a hírtől olyan széles jó kedvem
van, hogy ám legyen: Hűséges Olvasóimnak jöjjön egy kis előzetes :)
Út az emeletre
Aludni már van hol, és dizájnötlet is van, már csak meg kell valósítani... A lakás eddigi leghasznosabb eleme pedig a szobainas: messzelakás=koránkelés, így szépen fegyelmezetten előző este ki kell készíteni a másnapi ruhát.
Folyt. köv!
Huuuuh, amikir felhordtuk azokat a dobozolt bútorokat az overijse-i sikátorból, ahova a szállító leborította őket, még én is nehezen tudtam elképzelni, hogy ez ÍGY is fog kinézni. :)
VálaszTörlés"...amikor felhordtuk" - könnyű ezt így leírni. De megcsinálni (a szűk lépcsőfordulót és az objektumok méretét is tekintetbe véve)!
VálaszTörlésDe gyönyörűen alakul!