A nyugalom szigetéről

Hányan is laknak abban a faluban? - kérdezte egy kedves kolléganő-barátnő nemrég, és miután gyorsan rápirítottam, hogy város, most mesélek egy kicsit új lakókörnyezetemről, hogy mindenki el tudja szépen képzelni :)

Overijse – tessék megtanulni a kiejtését: óverejsze – 25 ezres városka Flandriában, azon belül Flamand-Brabant tartományban. Olyasmi Brüsszelhez képest, mint Budaörs Budapesthez, hangulatában viszont inkább Solymárra emlékeztet, nagy zöld területen fekszik, és lovak is vannak, hétvégente tehetős diplomaták sorjáznak csemetéikkel lovagolni. (És igen, ha már lóhúsbotrány, az Belgiumban normális, sőt hagyományos kajának számít… Brrr, bár még mindig inkább, mint a kagyló…) Meg van szőlő is. Állítólag van errefele egy sáv, amiben néha süt a nap, na és az itt lakók igen büszkék erre, az egész fertályt pár másik községgel együtt szerényen Szőlővidéknek hívják, és augusztusban egyhetes szőlőünnepet tartanak. Meg egyáltalán, minden második étterem fantáziadús neve is az, hogy Szőlő, és még a rendőrségi autón is szőlőlevél van :D Néha megmosolyogtat, ha arra gondolok, hogy mondjuk hozzáértő magyar emberek vajon mit szólnának az itteni borhoz :) Meg az is, hogy engem a finom belga sörökkel ellentétben a bor aztán teljesen hidegen hagy – erre tessék, elköltözöm az itteni egyetlen borvidékre. Hiába, csak budafoki lány maradtam.

 A város zászlaja - mit is ábrázolhatna? :D

A település központja – amit kiterjedt dombvidék, erdők, kiránduló- és bicikliutak, és pazar villák vesznek körül – nagyjából 10 kisutcából áll, meg persze az elmaradhatatlan főtéri templomból. A templomban negyedóránként harangoznak, állandóan. Éjjel is. Őrület. Na mindegy. Én a főtérről nyíló – nem tudok rá jobb szót – sikátorban lakom. A főtéren van városháza, sültkrumplizó és söröző(k) is, a főutcában pedig kisboltok. A nyitvatartásokat szokni kell, van amikor csak délelőtt vagy csak délután van valami nyitva, hétfőnként majdnem minden zárva, de a közértben pl a csütörtök a szünnap (?!). Gondoltak viszont a sok elfoglalt karrierista ingázóra: a főutcai pékség melletti kenyérautomatából akár éjjel is vehetünk friss, teljes kiőrlésű finomságokat. Aztán van beginaudvar* is, de az itt nem múzeum meg diákszállás, mint más flamand városokban; nem, kérem, a derék óverejszeiek abból művházat és aquaparkot építettek :) Utóbbit Beginafürdőnek hívják, ja és két utcára van tőlem ám, juhééé :)

A fürdő

Overijse annyira még épp elég közel van Brüsszelhez, hogy bejárjak dolgozni meg bulizni (ebben a két állapotomban teljesen jól tolerálom Brüsszelt), viszont annyira már messze van tőle, hogy nyomokban se emlékeztessen rá. Először is, erősen érezhető a nyelvi határ, itt már hollandul folyik az élet. Vége a boltokban és a szolgáltatókkal folytatott süketek párbeszédének, az utálom de muszáj bonzsúrozni önkínzásnak, és a nem igaz hogy nem érti hogy nemééérteeem típusú bosszankodásnak. Egyébként a lakosok nagy része flamand, de van sok EU-s dolgozó is, illetve a külföldiek errefele valami okból nagy számban angolok, amerikaiak, hollandok és skandinávok – kimondottan tudok szimpatizálni ezzel a mixszel :P

Meg a város amúgy is egy ékszerdoboz. Jómód van. Erre utalnak a bevezető út melletti autószalonok, medenceboltok és hasonlók, de az is, hogy 5% alatti a munkanélküliség = megélhetési bűnözés lényegében nincs. Az alattam lakó 70 éves nénit múlt héten rávettem, hogy éjszakára azért zárjuk már be a bejárati ajtót – majd kiderült, hogy jaa, ő a lakásajtaját se zárja. Hogy mit tetszett mondaniii???!!! Dehát itt 70 éve semmi baja :) És tisztaság is van: nem fordul fel az ember gyomra a buszmegállóban, sőt, még a buszon se. Az emberek kivétel nélkül jól öltözöttek és kulturáltak. Sőt, az utcán rám mosolyognak, és ha termetes pálmát cipelek épp a kocsitól a lakásig, akkor még meg is dicsérik. Sehol egy árva banda, akik letépnének egy-egy táskát, vagy legalább méregetnék az embert meg beszólogatnának mindenféle bennszülött nyelveken. Még éjjel se. A lakbérem meg épp 2/3-a a brüsszelinek. Nagyobb lakásért.

Alig várom a jó időt, akkor fogom a futócipőmet, és felderítem azokat a dombokat meg pazar kertes övezeteket. Simán lehet, hogy esti kocogása során maga Barrosso jön szembe :) Mert a pletyka szerint ő is erre lakik – márpedig ő biztos tud valamit… vagy csak portugál létére a belga szőlőt szereti?! ;)

Ott lakom benn, balra a szürke házikóban. A téren buszmegálló és Kriek-lelőhely. Munkába menet nem szabad eltéveszteni, merre forduljak :)

 Kilátás a nappali dolgozósarkából. Az a kutyus nagyon helyes :)

 Főtér, templom. Sint-Martinuskerk névre hallgat, az ajtó mellett pedig tábla hirdeti nagy betűkkel, hogy Nyitott és vendégszerető templom (!)

 *Németalföldi városok sajátossága: olyan régi városrész/épületegyüttes, ahova vallásos nők költöztek, akik apácák ugyan nem akartak lenni, mert azért volt tulajdonuk vagy épp ki szerettek volna járni a városba, de férfiakból nem kértek, helyette inkább jótékonykodtak, misére jártak és csipkét vertek.